Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

104 WILLIAM A. TURNER Ha visszatérünk a korábban használt képzeletbeli francia példához, feltételezhetjük azt, hogy a francia tudományos munkák oly területekre koncentrálódnak, melyeknek statisztikailag csekély a tudományos fontossága. A bibliometriai analízis arra utalt, hogy a francia tudósok kevesebb cikket publikáltak, mint külföldi kollégáik. A tudománymetriai elemzés most azt mutatja, hogy ezek a cikkek általában nem gyakoroltak mély hatást a tudományágak fő fejlődési irányára. A tudományos életben a kiemelt fontosságú területek természetesen nem állandóak. A ma elhanyagolható jelentőségű kutatási ágak holnap a tudományos fejlődés fő mozgatóivá válhatnak. Egy szakértői bizottság feladata az, hogy meghatározza milyen kutatási területekre érdemes összpontosítani a jövőben. Azonban, amint azt korábban is láttuk, a bibliometriai és a tudománymetriai kutatások együttes használata hasznos lehet a források megfelelő területekre való összpontosításnál. Véleményem szerint tudománypolitikai szempontból a bibliometria és tudománymetria legfontosabb feladata az információk megfelelő előkészítése a szakértői vizsgálat számára. Ahhoz, hogy sikeresen modellezünk egy tudományos rendszert, megfelelően értelmezhető adatok szükségesek. Ezek kidolgozása az infometria feladata. A National Science Foundation (NSF) 1986-os jelentése a tudományos érdemek elbírálásáról nagyban befolyásolta a kérdésről alkotott véleményemet. Ez a jelentés hangsúlyozta, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a szövetségi kormány által támogatott kutatásoknak egyre nagyobb részében a „szakmai tudás szükséges, de nem elégséges a pénzügyi támogatás elnyeréséhez". További kritériumokat jelent a kutatások hétköznapi életben való hasznosíthatósága és az ország tudományos életére gyakorolt pozitív szerepe. Az NSF szerint az «tudományos érdemek elbírálása» egy olyan kiválasztási folyamatot takar, ami magába foglal szakmai és más szempontokat is. Ebből a jelentésből azt a következtetést vontam le, hogy a tudománymetriai kutatásokhoz használt nyersanyagokat más, a tudományos és szakmai irodalom adatbázisaitól független forrásokból kell kiegészíteni. Már a nyolcvanas évek végén próbálkoztak a tudományos publikációs és a szabadalmi mutatók összekapcsolásával (NARIN & OLIVASTRO 1988), de a «tudományos érdemek elbírálása» ezen messze túlmutatott. Az új helyzetben a tudományt egy olyan nyitott rendszerként kell tekinteni, mely többek között függ a gazdaságtól, az oktatástól és a társadalmon belüli mobilitástól. Az olyan tényezők száma, melyek hatással lehetnek a tudományos érdemek megállapítására gyakorlatilag végtelen, éppúgy, mint azoknak az információforrásoknak a mennyisége, amelyekkel ezek a tényezők dokumentálhatók. A technometria iránti érdeklődésem a tudománymetriai kutatások eme új szakasza miatt fejlődött ki. A technometriai modell új információforrásokat alkalmaz, hogy mérhetővé tegye a technológiai fejlettséget, és megállapítsa ezen források jelentőségét az érdemek elbírálásához (GRUPP & HOHMEYER 1988).