Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Vitaindító - Wolfgang Glänzel, Urs Schoepflin: Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl

2 Kis tudománymetria, nagy tudománymetria. Válsághelyzetben a biblio-/tudomány-/informetria: Gyermekbetegség vagy agónia? A válság tünetei Számos olyan tényező van, amely jellemzi a bibliometria/informetria/tudománymetria/technometria jelenlegi helyzetét és amely a válság tünetének tekinthető. Először is fel kell vetnünk a kommunikáció hiányának kérdését. Ennek következménye, hogy ugyanarról a témáról egymással párhuzamosan folynak kutatások, sokszor gyökeresen eltérő eredménnyel, a terminológiában pedig bábeli zűrzavar uralkodik (BROOKES 1990). Ha csupán egy újonnan kialakulóban lévő tudományág sajátosságairól lenne szó, akkor már rég megoldották volna ezeket (különösen a tudománymetria esetében, melynek fő kutatási területe a tudománystruktúrákkal foglalkozik). A terminológia tekintetében szembetűnő a konszenzus hiánya: az angolban legalább három különböző elnevezése van ennek a területnek, a németben pedig öt is. És ez annak ellenére van így, hogy például Németországban már a hetvenes évek elején világos elképzelések voltak arra vonatkozóan, hogyan lehetne minden tudományterületet szisztematikusan besorolni a tudományok rendszerébe (NACKE 1979). Altalános tendencia, hogy a bibliometriát, informetriát, tudománymetriát és technometriát láthatóan nem hatják át közös érdekek és nem folytatnak egymással gyümölcsöző párbeszédet, hanem valójában egyre távolodnak egymástól. A terminológiai mellett hiányzik a konszenzus néhány más alapvető kérdésben is. Három évtizeddel Price Little Science, Big Science... című könyvének megjelenése óta (PRICE 1963) és két évtizeddel Weinstocknak az idézettségi indexekről írott munkája után (WEINSTOCK 1971), még mindig vannak kérdések az idézet mibenlétét illetően is. Ha áttekintjük a tudományterület rövid történetét, nagyon alapos tanulmányokat találhatunk különösen tudományszociológusoktól, akik a hivatkozások szerepét és jelentését vizsgálták a tudományos kommunikációban és ehhez megfelelő taxonómiát fejlesztettek ki. Ezek az angolszász országokban és Németországban megjelent tanulmányok messze túlmutatnak azokon a kérdéseken, amelyek jelenleg foglalkoztatják a tudományos közösséget. Különösen a tudománymetriában tevődött át a hangsúly a tartalomról az inkább technikai jellegű szempontokra. Nem vitás, hogy ezeket a problémákat is meg kell oldanunk, de a hangsúlyeltolódás felhívja a figyelmet arra, hogy keveset teszünk napjaink tudománymetriájának metodológiai fejlődéséért. Sajnos ez odáig vezethet, hogy a terület tudományos perspektívái teljesen leszűkülnek. Nagyon pozitív, hogy a bibliometriát mára már széles körben elfogadják maguk a tudósok és a tudománypolitikusok is. Ez a népszerűség azonban nyugtalanít is minket, amikor hibásan értelmezett sémákat, fogalmakat és módszereket alkalmaznak a tudományterületen kívül. Ez bizonyára némi szkepticizmusra adhat okot azoknak a tudósoknak a részéről, akik a kezdeti időkben előrelendítették és támogatták a diszciplína kialakulását. Fontos probléma például a bibliometriai magyarázatok olyan közhelyekre történő leegyszerűsítése, mint «Lotka-eloszlás» vagy «exponenciális