Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Vitaindító - Wolfgang Glänzel, Urs Schoepflin: Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl

WOLFGANG GLÄNZEL, URS SCHOEPFLIN 3 növekedés». Ilyen a tudománymetriai módszerek helytelen felhasználása a kutatók egyéni eredményeinek értékelésében vagy néhány országban az impakt faktorok és a hivatkozási index inkorrekt használata evaluatív tanulmányokban és alkalmazásokban. Az alapvető kérdésekben hiányzó konszenzus nem kedvez annak, hogy a tudománymetriai kutatásokról pozitív kép alakulhasson ki. A matematikusok - akik egyébként nagyon aktívan vesznek részt a kvantitatív és interdiszciplináris tudományterületek módszertani fejlesztésében - néhány kivétellel már visszahúzódtak. Hasonló tartózkodás figyelhető meg a társadalomtudósok részéről is: egyrészt a bibliometria gyakran nem felel meg az empirikus társadalomtudományok kutatási feltételeinek, másrészt a technikai formalizmussá merevedett tudománymetria tudományos magyarázatai meglehetősen korlátozottak, értékük nagyon csekély. Ráadásul a vezető tudósok is felhagytak a bibliometriai kutatás támogatásával. A bibliometriai közösség viszonylag kis száma ellenére bőven van lehetőség előadásokra tudományos konferenciákon és/vagy nem periodikus kiadványok publikálására. Ennek gyakran az a következménye, hogy ugyanazok a témák sajnos újra és újra előkerülnek anélkül, hogy az a tudás bármiféle gyarapításával járna. Ezt inkább a stagnálás, mint az invenciózus kreativitás kifejeződésének tekinthetjük. Tudományterületünk látszólag dinamikus fejlődését, a bibliometriai irodalom megszaporodását nem kíséri tartalmi és minőségi fejlődés. A válság okai A továbbiakban megpróbáljuk feltárni azoknak a tényezőknek egy részét, amelyek a tudománymetria jelenlegi válságához vezettek. Ezek alapvetően mint személyi, tudománypolitikai, technikai, anyagi és gazdasági okok csoportosíthatók és foglalhatók össze. Részben (de csak részben) meghaladják a tudományos közösség hatáskörét. 1. Az integráló egyéniségek hiánya. A bibliometria néhány nagy egyéniségének (de Solla Price, Moravcsik, Brookes, Dobrov, Yablonsky) a nyolcvanas években bekövetkezett halálával szorosan összefügg az elmúlt évtizedben végbement generációs váltás. Minden «műhely» vagy «iskola» saját intézményi profiljának megfelelően alakítja tanítványai képzését és tudományos tevékenységét. Ez a folyamat részét képezi egy szakterület sajátos fejlődésének és differenciálódásának, és általában hozzájárul egy tudományág tematikus struktúráinak gazdagodásához. Azonban a kommunikáció elégtelenségéből adódóan az alterületek szétcsúszása - melyet már említettünk - a konszenzus és az igazi integráló egyéniségek hiánya és végezetül a generációs és személyi váltás a tájékoztatás teljes zavarához és a kommunikáció megszűnéséhez vezethet. Már most megfigyelhető ennek a hatása az egyetemeken tartott - egyébként is ritkaság számba menő - informetriai/bibliometriai/tudománymetriai/technometriai képzési programokra. Ezenkívül továbbra sem létezik szilárd és egységes konszenzus az egész tudományterületet átfogó alapvető ismeretanyag mibenlétéről. A nyolcvanas évek végén publikált kézikönyvek (EGGHE & ROUSSEAU