Bíróné Vasvári Lilian, Braun Tibor, Schubert András: A magyar természettudományi alapkutatás publikációs és idézettségi adatai 1981-1987 (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 5., 1989)
Bevezetés
8 A szerzői mutató (277. oldal) tartalmazza mindazon kutatók nevét, akik szerzőként közreműködtek egy olyan cikkben, amelynek legalább egy magyar szerzője is volt. Sajnos az SCI felépítése nem ad módot arra, hogy eldönthessük, hogy egy cikk szerzői közül ki milyen nemzetiségű, így ebben a mutatóban sem volt lehetőség arra, hogy megkülönböztessük a magyar szerzőket a külföldi társszerzőktől. A szerzői mutatóba a nevek pontosan az SCI adatbázisban található formában kerültek be; a nyolc betűnél hosszabb caládnevek csonkított alakban találhatók, a csonkítást a családnév és a névbetűk közötti pont jelzi. Nem volt lehetőség arra, hogy az azonos nevű kutatókat egymástól szétválasszuk, ill. a több különböző névalakban előforduló szerzők nevét egységesítsük; ezért az érintett kutatóktól ezúton is elnézést kérünk. Minden egyes szerző neve (pontosabban, minden szerzői névalak — lásd fent) mellett megtalálható minden olyan cikk azonosítószáma, amelyben szerzőként (akár első, akár társszerzőként) közreműködött, valamint e cikkek összes idézetének és önidézetének száma. Külön nyomatékkal hangsúlyozzuk, hogy ezek a számok csak a legnagyobb körültekintéssel használhatók összehasonlító értékelésekhez! Egyrészt minden alkalommal figyelembe kell venni a kutató szakterületének, ill. tématerületének publikációs és idézettségi szokásait, a közlő folyóiratokban várható idézettséget, a cikkek korát, stb. Másrészt szem előtt kell tartani a homonímiából, ill. a különböző névalakokból adódó hibalehetőségeket is. Emiatt itt még azt sem állíthatjuk teljes határozottsággal, hogy egy adott névnél található kimagasló idézettség feltétlenül méltánylandó, hiszen ez az érték adódhat egy másik azonos nevű szerző idézeteiből is. Az ilyen tévedéseket természetesen kizárhatjuk, ha az azonosítószámok alapján minden egyes cikkről eldöntjük, hogy az valóban a keresett szerző munkája-e. Ezért azt ajánljuk, hogy egyes kutatók vagy kutatóközösségek értékelésekor ne a szerzői mutatóban található tájékoztató jellegű összidézetszámok legyenek mértékadók, hanem az egyes cikkek megjelenési helyének, korának, stb. figyelembevételével alakítsuk ki az idézettségi hatás mutatószámait. Amennyiben ez kimagasló eredményt jelez, akkor ezt — minden más értékelési szemponttól függetlenül ~ az alapkutatási tevékenység eredményességének bizonyítékaként kell tekinteni. Ha azonban a kimutatható idézettségi hatás nem jelentős, akkor feltétlenül gondolnunk kell arra a számtalan okra, amiért bizonyos munkák idézettsége nem található meg az SCI adatbázisában, és ilyenkor más értékelési módszereket is igénybe kell venni. Tekintsük példaként Solymosi Frigyes akadémikus idézettségének elemzését. A szerzői mutatóban a SOLYMOSI F névnél (414. oldal) 39 azonosítószámot számlálhatunk össze; az összes idézetek száma 319 + 337 önidézet. Az átlagos idézettség az önidézeteket is beleszámolva 16.82 , az önidézetek nélkül 8.18 . Az önidézetek viszonylag nagy száma nyilvánvalóan a koherens témában kifejtett nagy és folyamatos publikációs produktivitásnak tulajdoníthatóA viszonyításra most több lehetőség kínálkozik. A kiindulópont a cikkeket közlő folyóiratok átlagos idézettsége lehet:
