Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

I. MAGYARORSZÁG - 3. A kutatómunka eredményeinek értékelése az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében Vinkler Péter

1.3. A KUTATÓMUNKA EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE AZ MTA KÖZPONTI KÉMIAI KUTATÓINTÉZETÉBEN* VINKLER PÉTER** A tudományos kutatómunka eredményességének megítélése nehéz feladat. Hálátlanná főként akkor válik, ha a megítélés erkölcsi vagy anyagi következményekkel is jár. Az alkotó tevékenység eredményeinek mérése egyetlen területen sem könnyű. Hány festő, író és zenész halt meg minden elismerést nélkülözve, szegényen, és hányan küszködtek ismeretlenül évekig, míg a közönség vagy a kritika figyelemre méltatta őket. A tudósok közül pedig hányan nem kapták meg a jogos elismerést, vagy ami több lehetett volna számukra: a munkájuk folytatásához szükséges mégfelelő mértékű anyagi támogatást. A helyzet az évek haladtával nem javult. Sőt! A kutatók száma a legutóbbi időkben 15-20 évenként a kétszeresére nőtt, s ma él a valaha is élt kutatók mintegy 85%-a. Egyre nehezebb kiválni a tömegből, egyre „nagyobb" eredmények keltenek csak feltűnést, hoznak elismerést, egyre több a hoszszú i(jőre katonai vagy iparjogvédelmi okokból „elfektetett" kutatási eredmény. A korábbi „kis" tudomány a „nagy" szóval jelzett szakaszba lépett, amelyet a kutatási nagyipar kialakulása is jellemez. A legtöbb ország gazdasági fejlődése a XX. század 70-es éveinek elejére lelassult. A korábbi évek innovációs lendülete néhány terület kivételével megtört, a tudomány nagy Ígéreteinek valóra váltása egyre nehezebb. Sokan kételkedni kezdtek a tudomány „mindenhatóságában", egyáltalán: szükségességében, sőt egyre többen a tudományt okolták az atombombáért, a környezetszennyeződés egyre fokozottabb mértékéért, egyes titokzatos betegségek terjedéséért, az időjárásban bekövetkező változásokért, az emberi kapcsolatok elsekélyesedéséért. Csökkent a tudomány tekintélye. Pedig nem a tudomány, nem az új ismeretek, nem a termé szeti-társadalmi törvények felismerése a hibás abban, hogy rossz célok érdekében használták fel a nukleáris energiát, hogy a műtrágyagyárak, a papírüzemek, a gyógyszergyárak, a cementgyárak szennyezik a levegőt, a földet, a vizeket, hogy a televíziót gyermekpásztorként használják sok családban, hogy kábítószerekhez menekül és alkotómunkára képtelenné válik sok ember. Hazánk nem vonhatta, vonhatja ki magát a nemzetközi tendenciák érvényesülésének útjából. Nálunk is tapasztalható tudományellenesség vagy enyhébben fogalmazva értetlenség, nálunk is lépten-nyomon hallani: mi haszna van a tudományos kutatásnak? Hangoztatják ezt annak ismeretében, hogy az iparvállalatoknak egyre nehezebb versenyeznie az iparilag fejlett tőkés országok cégeinek termékeivel nyugati vagy fejlődő országok piacain. Hangoztatják akkor, amikor egyre inkább felértékelődik a „feldolgozás" mértéke és minősége egy-egy árucikkben, akkor tehát: amikor csak az ésszerű kutatás-fejlesztés hozhat olyan eredményt, amit gyártásba bevezetni és piacra dobni érdemes. Nem véletlen, hogy akkor lehet a tudományt elmarasztaló álláspontokról hallani, amikor gazdasági nehézségek vannak. A pülanatnyi megoldás, a jövő feláldozása a ma megmentésének érdekében érthető, de nem helyeselhető. Ennél jobb út is kínálkozik: a differenciált * Kutatás-Fejlesztés, Tudományszervezési Tájékoztató, 2 (1984) 35-53. **MTA Központi Kémiai Kutatóintézet, Budapest.