Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

I. MAGYARORSZÁG - 3. A kutatómunka eredményeinek értékelése az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében Vinkler Péter

40 KUTATÓMUNKA ÉRTÉKELÉSE AZ MATA KKKI-BAN fejlesztés, vagy ha jobban tetszik: a differenciált leépítés. A kettő közötti arányokat a jelen és jövő helyzetének, tennivalóinak elemzése határozza meg. Megkülönböztető intézkedések meghozatalához azonban csak úgy juthatunk, ha értékelünk, értékeljük a tudományos kutatás eredményeit. A természettudományos kutatás ma csaknem kizárólag intézményes formákban folyik. Hazánkban döntő mértékben egyetemi és akadémiai intézetek, továbbá minisztériumok felügyelete alá tartozó ipari-mezőgazdasági kutató-fejlesztő intézetek (vállalatok), valamint termelő vállalatok kutató-fejlesztő részlegei végeznek kutató-fejlesztő tevékenységet. Igen fontos az egyes intézmények munkájának értékelése, de még jelentősebb egy-egy körülhatárolható terület, kutatási irány eredményességének megítélése. Nyilvánvaló, hogy minél inkább szűkülnek az anyagi lehetőségek, annál célszerűbben kell a ráfordításokkal gazdálkodni. Az ésszerűbb gazdálkodásnak és a kutatómunka minél eredményesebbé tételének érdekében dolgoztuk ki az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének Működési Rendjét.

1 A működési rend Az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében már 1977-ben bevezettünk egy olyan működési rendet, amely egységbe foglalta és egységesen szabályozta a kutatások témacsoportszintű tervezését-beszámoltatását, finanszírozását és — a kutatómunka értékelésével összhangban — az intézet dolgozóinak jutalmazását. Ez a működési rendszer az akadémiai intézetekben úttörő vállalkozás volt. Enélkül a szabályozórendszer nélkül az intézet nem állhatta volna azt a kihívást, amit az egyre nehezedő gazdasági körülmények okoztak. A működési rendet 1981-ben a külső követelményekhez, rendeletekhez, szabályzókhoz hozzá kellett illeszteni, az évek során felhalmozódott tapasztalatok alapján át kellett formálni. Az 1982-től érvényes új működési rend az intézet kutatási osztályait tekinti a szabályozás elemeinek és a tevékenységet „input—output" rendszerben szabályozza. Inputnak tekinti az egyes osztályok rendelkezésére bocsátott szellemi és anyagi erőforrásokat, outputnak pedig a tudományos publikációkat, előadásokat, beszámolókat, a szabadalmakat, a tudományos értekezéseket, a vállalati és egyéb forrásból származó árbevételeket, illetve ezek nyereségét — ezzel összefüggésben a szerződéses munkák teljesítéséről készített beszámolókat, az ezeknek keretében előállított anyagokat, berendezéseket; a képzést és továbbképzést, a hazai tudományos közéletben való részvételt, az intézet érdekében kifejtett tevékenységeket. A rendszer létrehozói arra törekedtek, hogy minél objektívebbé és kvantitatívabbá tegyék mind az input, mind az output tényezőit. A számszerűsíthetőségen kívül igen fontos szempont volt, hogy a rendszer tudományos és gazdasági eredményekre egyaránt orientáljon, a lehetőségek szerint áttekinthető legyen és a résztvevők, vagyis az intézet dolgozói megértsék, elfogadják és támogassák bevezetését és működését. A rendszer egyik lényeges eleme: a tudományos kutatómunka eredményességének mérése. Ennek a működési rendben két területen van elsősorban szerepe: az osztályok finanszírozásában és a kutatók jutalmazásában. Az a tény, hogy a tudományos kutatómunka teljesítménye a kutatási témák részére nyújtott anyagi támogatás mértékének megszabásában fontos szerepet játszik — szinte egyedülálló az akadémiai kutatóintézetekben. A legtöbb kutatóhely ugyanis az állami költségvetési támogatást egy jól-rosszul megbecsült összeg alapján kapja (ami legtöbbször az intézmény megalapításakor a tényleges költségek fedezésére lett megállapítva, az azóta eltelt