Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 3. Mennyiségi mutatószámok alapkutatási programok és tervezetek (projektek) értékelésére J. Davidson Frame

145 MUTATÓSZÁMOK ALAPKUTATÁSI PROGRAMOK É RTÉKELÉSE Ha azonban cikkcsoportokra vagy kutatócsoportokra vonatkozó idézeteket vizsgálunk, akkor az előbbiekben felsorolt idioszinkratikus tényezők, amelyek ingadozásokat okoznak az egyedi cikkekre vagy egy-egy kutatóra való hivatkozások számában, általában kiküszöbölődnek. Minél nagyobb a minta, annál megbízhatóbbak az adatok. Az előbb tárgyalt elvi problémákon kívül vannak gyakorlati problémák is az idézetszámok táblázatos összeállításában. Elsősorban, mint már tárgyaltuk, az SCI, Citation Index az első szerző neve szerint azonosítja a munkákat. Ha tehát valakit John Doe munkáinak idézettsége érdekel, és ez a kutató három cikknek második szerzője, akkor e három cikkre kapott idézetek kiesnek az idézetszámok közül, amennyiben a Citation Indexben John Doe neve alatt keresgetünk. Egy további adatgyűjtési probléma az önidézet kezelése. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a külvilág hogyan vélekedik John Doe munkáiról, akkor nyilván igyekszünk kiszűrni Doe hivatkozásait saját műveire. Az SCI alapján ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ugyanis azokban az esetekben, amelyekben Doe nem első szerző, az önidézet nem tűnik szembe, miután az idéző szerzők közül is csak az elsőnek szerepel a neve. Az idézetadatok gyűjtésének egyéb problémái azonosak a tudományos közlemények számlálásának problémáival. A folyóiratok idézettségi mutatószámai Felismerve az idézetszámlálás nehézségeit, az idézetelemzés művelői közül sokan az egyedi cikkekre való hivatkozásokról a folyóiratok idézettségére irányították figyelmüket. Érvelésük a következő. A sokat idézett folyóiratokban megjelenő cikkek általában fontosabbak (befolyásosabbak, láthatóbbak), mint azok, amelyek ritkán idézett folyóiratokban jelennek meg. Ha lehetséges volna egy olyan mutatószámot találni, amely a folyóirat idézettségét jelzi (így következésképpen a benne megjelenő cikkekét), akkor a benne megjelenő cikkeket e mutatószám értékével súlyozni lehetne. Mihelyt a különböző folyóiratok idézettségi súlyát meghatároztuk, többé nem kell számlálni az egyes cikkekre történő idézeteket. Az első ilyen súlyozási tényező Garfield "impact factora" volt.

5 Az impact factor egyszerűen a folyóiratban megjelenő cikkek átlagos idézettsége. Pinski és Narin az impact factor fogalmát több lépéssel továbbfejlesztették, és kidolgozták az általuk „influence weight"-nek nevezett mennyiséget.

6 Ez hasonló Garfield impact factorához. Az említett szerzők azonban a folyóiratra történő hivatkozások számolásánál egy iteratív eljárást alkalmaztak, amennyiben ezeket a hivatkozásokat az idéző folyóirat idézettségével súlyozták. Így annak a folyóiratnak a befolyási tényezője, amelyet gyakran idézett folyóiratok ezer alkalommal idéztek, jóval nagyobb, mint egy olyan folyóiraté, amelyek ritkán idézett vagy idézetlen folyóiratok idéztek ugyanannyiszor. Amit ezek a súlyozási rendszerek az elemző számára lehetővé tesznek, az, hogy fogalmat alkothatnak azokról a folyóiratokról, amelyekben az elemzett kutatók publikálnak. Mivel a sokat idézett folyóiratok egyben szigorú szerkesztési politikával jellemzett tekintélyes publikációs fórumok, a kutatókat akik ezekben közölnek, úgy tekintik, mint akik jobban dolgoznak a harmadosztályú folyóiratokban közlő kutatóknál. Több mint kétezer folyóirat „influence weight" mutatószámát megtalálhatjuk az előbb említett Evaluative Bibliometrics c. könyv függelékében.