Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 3. Mennyiségi mutatószámok alapkutatási programok és tervezetek (projektek) értékelésére J. Davidson Frame

144 MUTATÓSZÁMOK ALAPKUTATÁSI PROGRAMOK É RTÉKELÉSE Mint már korábban említettük Lotka törvénye kimondja, hogy a kutatási produktivitás magas szintjei (a cikkek számával mérve) kevés kutatóra koncentrálódnak. Az idézetek koncentrálódása még nagyobb fokú. Nagyon ritkák azok a kutatók, akik munkáját nagyon sokszor idézik. Az idézetek felhasználása a tudományos munka értékelésében meglehetősen vitatott kérdés, noha ma sokkal kevésbé az, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt. Az egyik probléma az, hogy nincs igazi egyetértés abban, mit is mérnek az idézetek, hivatkozások. Egyesek úgy érzik, hogy a kutatás fontosságát mérik. Másszóval a sokszor idézett munka fontos munka. Mások véleménye ettől egy finom árnyalatban tér el, ők ugyanis azt mondják, a gyakran idézett munka befolyással rendelkező munka (és, mint ilyen, fontos). Vagyis az a tény, hogyha a kutató idéz, az annak a jele, hogy az idézett munka befolyásolta szemléletét. Ismét mások úgy gondolják, hogy az idézetek mindössze azt jelzik, hogy egy adott munka Játható". Ebben a felfogásmódban a kutatók azért idéznek valamely munkát, mert tudnak róla. Azzal, hogy idézik e munkákat, megnövelik azok „láthatóságát", ami arra vezet, hogy mások tovább idézik. Az a vita, ami az idézetek értékelő célú felhasználásával kapcsolatban kialakult, az utóbbi évbekben jelentősen megszelídült. Ennek oka az, hogy az idézetekkel foglalkozó tanulmányok többsége arra utal, igenis erős korreláció van az idézési számok és a minőség szubjektív mértékei között. Az idézetekre alapozott értékelést zömmel a Science Citation Index bevezetése tette lehetővé. Az SCI, Citation Index kötetében egy adott cikk idézettségét úgy lehet megállapítani, hogy az első szerző neve alatt keressük. Az indexben a szerző neve alatt találhatók azok a munkák, amelyekben a szóbanforgó cikkre idézetek vannak. Ha valaki a Citation Indexet gyorsan átfutja, látni fogja, hogy a felsorolt munkák nagy többségét aránylag kevésszer idézik. Sőt, mivel csak azok a cikkek szerepelnek, amelyekre legalább egy hivatkozás történt, idézetlen munkák be sem kerülnek a felsorolásba. Akárcsak a közleményszámlálás esetében, az idézetszám alapján végzett értékelések akkor a legmegbízhatóbbak, ha közlemény- vagy kutatócsoportokra irányulnak, nem pedig egyedi cikkekre vagy egyes kutatókra. Tekintsük át, milyen negatív hatással lehetnek az alábbi tényezők az egyénekre való idézések számára. a. Időeltolódási tényező. Mint már említettük, a kutatás végzésének ideje, a cikk megírásának ideje és a publikálás ideje között késések, különbségek vannak. Az idézetek esetében további (esetleg igen lényeges) késést okoz az az idő, aminek ahhoz kell eltelni, hogy mások elolvassák a munkát, írásba öntsék a sajátjukat (amiben a forrásmunkára hivatkoznak), és aztán közöljék. A jellemző helyzet az, hogy néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljék vajon egy munkát gyakran idéznek, vagy sem. Továbbá még sokat idézett munkák esetében is, az idézetszám, amit az elemző táblázataiba bevezet, függ a közlemény korától. A régebbi cikknek nagyobb esélye van arra, hogy idézzék. b. A kutató életkora. Mivel a fiatal kutatókat kollegáik nem ismerik eléggé, kicsiny a „láthatóságuk", valószínűtlen, hogy munkáira sok idézet utaljon. Egy széles körben ismert, jól „látható", idősebb kollega viszont sok idézetet kaphat munkájára egyszerűen azért, mert sokan ismertik. c. „Haver"-típusú idézési rendszer. Az egyedi cikkekre való hivatkozások számát manipulálni lehet. Mivel egy átlagos cikk mindössze egy vagy két idézetet kap, igazán nem kerül sokba egy munkát „intenzíven" idézetté tenni, önidézés révén és a kutató kollegái cikkében megjelenő felületes idézetekkel egy kutató el tudja intézni, hogy az idézettségi listán cikke előkelő helyre kerüljön.