Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)

V. EGYÉNEK ÉS CSOPORTOK - 2. Kutatók idézetelemzési rangsorolásának néhány metodikai kérdése

V. 2. KUTATÓK IDÉZETELEMZÉSI RANGSOROLÁSÁNAK NÉHÁNY METODIKAI KÉRDÉSE* E munka eredeti célkitűzése annak az összefüggésnek a vizsgálata volt, amely az egyszerű idézetszámlálás, valamint különböző, leszármaztatott idézésparaméterek között fennáll. Ez utóbbiak egy kutató teljesítményének egyik vagy másik vonását emelik ki. Eugene Garfield nemrég megjelent cikke

1 '

4 mindenre kiterjedő összefoglalót ad azokról az egymásnak ellentmondó nézetekről, amelyek az idézetelemzésnek az egyének megítélésének, értékelésének céljára történő felhasználása körül összecsapnak. Úgy gondoljuk, hogy legtöbb eredményünk jól illusztrálja Garfield néhány állítását s általában nézeteit támasztja alá. Ezért a mintának ismertetése után cikkünket úgv építjük fel, ahogyan érveit Garfield is felsorakoztatta. Másrészt Garfield ugyanezen cikke 4 felment bennünket az alól, hogy az idézeteleinzésnek, mint egyének rangsorolási módszerének irodalmát ismertessük. Ebben a vonatkozásban a cikkre s a benne található hivatkozásokra utalunk. A minta A 80 magyar kutató kiválogatása nem történt véletlenszerűen. Egy korábbi észrevételünkre támaszkodva,

17

5 amely szerint egy tudományágban az összes magyar szerzők mintegy 5 %-át kitevő vezető tudósok a teljes magyar cikktermés kb. 3/4 részének szerzői vagy társszerzői, a tudományok doktora fokozattal rendelkező kutatók publikációs listáira szorítkoztunk; ezáltal reméltük minimalizálni azon elsőként feltüntetett szerzők számát, akiknek a nevét a cikkeikre vonatkozó idézések kézi összegyűjtése végett a Science Citation Index-ben fel kellett kutatnunk. Mivel még az így nyert minta is túl nagynak bizonyult, csak a leginkább „előtérben" lévőket tartottuk meg. A rostálás alapjául az szolgált, hogy a szóban forgó személyek szerepeltek-e a Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi közgyűlésén a levelező tagságra javasoltak listáján vagy eséllyel indulnak-e a következőn. Azon az alapon, hogy az így kiválogatott tudósok 88 %-a egyetemi tanszékvezető vagy kutatóintézeti igazgató volt, sejthettük, hogy a kiválasztás nem mentes a „kollegiális" értékelés (peer evaluation) elfogultságától, hiszen a doktori címmel rendelkezők „elit"-jéről volt szó. E hipotézis ellenőrzése céljából felkértük a fizikai tudományok minden doktorát s e tudományág akadémikusait, hogy juttassák el hozzánk dolgozataik jegyzékét. 58 %-uk küldte el a kért listát, őket a mintához csatoltuk. A fenti értelemben leginkább „előtérben álló" 6 fizikus rendre a 3., 6., 14., 25., 26. és 30. helyre került a cikkeikre vonatkozó idézések száma alapján a tanulmányozott 33 fizikus közül. Ez az egyenletes eloszlás alátámasztja azt a feltevést, hogy a mintavételi eljárás a tudományok doktora címmel rendelkező magyar kutatóknak egy átlagos mintáját eredményezte. "Folly Gábor, Hajtman Béla, Nagy József, Ruff Imre, Scientometrics, 3 (1981) 135.