Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)
V. EGYÉNEK ÉS CSOPORTOK - 2. Kutatók idézetelemzési rangsorolásának néhány metodikai kérdése
225 KUTATÓK IDÉZETELEMZÉSI RANGSOROLÁSA összegyűjtésekor teljességre kell törekedni. Az idézések számának éloszlása annyira egyenetlen (1. 99. ábra), hogy egyetlen előnyösen idézett cikknek az elhagyása is megbízhatatlanná tenné az eredményeket. Ennek fényében a mindenre kiterjedő keresés alól nincs felmentés (ha a minta nagysága miatt az eljárás munkaigényes, jobb, ha elállunk a feladattól, mert egyébként igazságtalanságot követnénk el egyénekkel szemben). Hasonló óvatosság indokolt a dolgozatok elévüléséből adódó korrekciók vonatkozásában is. A mintánkban szereplő cikkek idézésének „avulásáról" írott külön dolgozatunkban kimutatjuk, hogy az idézetgyakoriság avulása a cikk abszolút idézettségének függvénye. Minél alacsonyabb fokú az idézettség, annál gyorsabb az elévülése. így tehát, ha nem ismeretesek egy cikk élettartamának korai éveiből az idézési adatok, mert az SCI akkor még nem létezett, korrekcióval kell élni, de nem a 178. irodalomban közölt egységes elévülési görbe használandó. Általában, minél idézettebb egy cikk, annál inkább elhanyagolható a cikk élettartamának korai éveiben tapasztalható idézési csúcs hatása az átlagos évi idézési gyakoriságra, viszont minél kevésbé idézett a cikk, annál bizonytalanabb az elévülési ütem. Az elévülési korrekciók az 1956 előtti cikkeket kb. 30 %-os negatív hibával sújthatják, de az avulási paraméterek rossz becslése jóval nagyobb hibák forrása lehet. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem végzünk avulási korrekciót, sa dolgozat idézettségét azáltal jellemeztük, hogy a rávonatkozó idézetszám egyszerű, súlyozatlan átlagát vettük a cikknek a kutatás megkezdéséig betöltött „életkorával" való egyszerű osztással (1964 utáni cikkek esetében), vagy pedig azon évek számával, amelyekben az SCI már létezett (1964 előtti dolgozatok esetében). Ezt az átlagos idézési gyakoriságot egyenlő mértékben szétosztottuk a társszerzők között, így egy részleges, frakcionális idézési gyakoriságot kaptunk, amely a vizsgált kutatónak a cikkből való „részesedését" jelentette. Ez utóbbi mennyiséget a vizsgált személy minden dolgozatára összegeztük. Ezzel egy olyan rangsorolási paraméterhez jutottunk, mely nagyjából az egyéni összidézettséget méri. Észrevettük azonban, hogy néhány esetben az adott kutató néhány cikkét ugyanaz az idéző cikk egyidejűleg idézte. Még gyakrabban, az egyidejűleg idézett cikkek megjelenési éve ugyanaz volt. így tehát az a kutató, aki évi munkájának eredményét részekre bontja, és „letter" vagy rövid közlés formájában külön közli őket, előnyben van azzal szemben, aki mindössze egy, de hosszabb dolgozatot közöl évente. Avégből, hogy ezt a torzítást kiküszöbölhessük, elosztottuk az ugyanazon évben megjelent cikkek átlagos frakcionális idézési gyakoriságának összegét az adott év frakcionális szerzőségének összegével. Ilyen alapon az átlagos frakcionális idézési gyakoriságot az 1 cikk/l év értékre vonatkoztathattuk, ami szintén egy lehetséges rangsorolási paraméter, de az előzőhöz képest kissé módosult jelentéssel. Ez a paraméter azonban „büntetheti" azt, akii — egy publikáció-centrikus hosszú korszak után — a tudományos közösség elvárásaihoz hozzáidomult, s annyit publikált, amennyit a folyóiratok lektorainak kordonján egyáltalán átpréselhetett. Bizonyos mértékig mintánk majd minden kutatójánál látható ez a szándék, erre utal az idézetlen cikkek meglehetősen magas részaránya. Kívánatos volna tehát olyan rangsorolási paraméter használata, amely az egyén publikációinak csak azt a hányadát veszi tekintetbe, amely, az idézettségüket tekintve, az ő átlagától felfelé szóródik. Price 1 4 becslését alkalmazhatjuk, amely csak az ->/N számú „legjobb" cikk idézési gyakoriságát használja (N a szóban forgó kutató teljes frakcionális szerzősége). E mennyiség kiszámításakor rangsoroltuk az egyén minden cikkét s összeadtuk az első, a második,... stb. dolgozat évi átlagos frakcionális idézési gyakoriságait mindaddig, amíg a frakcionális szerzőség elérte (vagy először meghaladta) Vfí-et. (Ha a dolgozatok évi átlagos frakcionális idézési gyakorisága megegyezett, a rangsort a közlési év döntötte el, a korábbi cikkek előnyére.)
