Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)

II. ORSZÁGOK ÉS SZAKTERÜLETEK - 3. A magyar elektrokémiai irodalom (1897-1971) vizsgálata tudománymetriai módszerekkel

56 A MAGYAR ELEKTROKÉMIAI IRODALOM Érdekesnek mutatkozott megvizsgálni ennek a releváns magnak az élettartam és frakcionális szerzőség-eloszlását. A Lotka-törvény kitevője mindkét esetben 1,07-nek adódik (a korrelációs koefficiens, r = 0,97) a 19. táblázat réteghatárainak alkalmazása mellett. Ez azt mutatja, hogy kiegyenlítettebb az eloszlás: kevesebb a tranziens, kis termelékenységű szerző, mint a teljes mintában, és viszonylag több a hosszabb élettartamú, sokat publikáló kutató. Másszóval: aki 19. táblázat A szerzők rétegekbe sorolására alkalmazott paraméterek és ezeknek a csoporthatárok megvonásához használt értékei Paraméter Egység 1. csoport 2. csoport 3. csoport 4. csoport 5. csoport Egyszerű szerzőség Frakcionális szerzőség Szerzői élettartam cikk cikk/szerző év Évi frakcionális idézet idézet/szerző/év 1-2 3-8 9-19 10-39 400-1,4 1,5-4,5 5-9,5 10-19,5 205-7 8-11 12-17 180-0,009 0,01-0,09 0,1-0,19 0,2-0,49 0,5tudott valami érdemlegesebbet alkotni az elektrokémiában, vagy érzett elegendő tehetséget ahhoz, hogy előbb-utóbb fontosabb eredményt tudjon elérni, az megmaradt ezen a területen. A szakmai „kitartás" tehát a minőségi szelekciót bizonyos fokig magában foglalja, de hangsúlyozzuk — csak bizonyos fokig, mert pl. a nyolc vagy több évig a szakmában megmaradó kutatók közül csak 50 % alkotott legalább egy „erősen" hivatkozott munkát, míg a másik 50 % egyetlen egy ilyet sem produkált. Valamivel kedvezőbben alakult az 5 vagy több frakcionális szerzőséggel rendelkező szerzők ilyen megoszlása: 72 % tartozik a releváns maghoz és csak 28 % írt viszonylag sokat lényeges eredmény nélkül. A Lotka-kitevőt az irodalomban a kooperációs összefonódás mértékének is tekintik. Mivel azonban a frakcionális szerzőséggel a kooperáció hatását nagymértékben kiszűrtük, a még így is alacsony Lotka-kitevő alapján valószínűnek látszik, hogy a magasabb minőségű rétegre vonatkozó Lotka-törvény eleve kiegyenlítettebb a fentebb említett „kitartás" mint minőségileg szelektáló tényező miatt is. Néhány korrelációs koefficiens A szerzők rangsorolását, illetve a Lotka-törvény szerinti rétegekbe való besorolását öt különböző paraméter függvényeként végeztük el: egyszerű szerzőség, frakcionális szerzőség, szerzői élettartam, évi frakcionális idézés és az ún. „visibility factor", a szakmai körökben való „elismertség" alapján. E tényezők közül az első háromról már szóltunk. Az idézési paraméter kiszámítását is ismertettük fő vonásaiban, de ehhez még hozzá kell tennünk, hogy az 1964 előtt megjelent cikkek idézési gyakoriságát az átlagos 6 éves elavulási felezési idő figyelembevételével korrigáltuk.* "Kimutatták, hogy a cikkek idézési valószínűsége a radioaktív bomláshoz hasonlóan exponenciálisan csökken (1. a 42. hivatkozást). Az 1964-nél korábbi közlemények esetében meghatároztuk az 1965-74-es átlagos idézési gyakoriságot és az integrált exponenciális „bomlási törvény" felhasználásával kiszámítottuk, milyen lett volna a valószínű idézési gyakoriság a megjelenést követő évben. Az eredmények azt bizonyítják, hogy mindössze két esetben fordult elő, hogy ez a korrekció a szerzőt eggyel magasabb (a negyedikből az ötödik) rétegbe juttatta, bár az abszolút sorrendben több helyen is módosulást okozott. Az idézet-analízis tehát korrekció nélkül is elvégezhető, ha mintegy negyven évnél nem nagyobb a retrospektív vizsgálat (feltéve természetesen, hogy nem abszolút rangsort, hanem rétegeket alkalmazunk). Nagyon nagy eltérést a jelen mintában csak Bugarszky 1906-os közleménye esetén tapasztaltunk.