Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)
II. ORSZÁGOK ÉS SZAKTERÜLETEK - 3. A magyar elektrokémiai irodalom (1897-1971) vizsgálata tudománymetriai módszerekkel
55 A MAGYAR ELEKTROKÉMIAI IRODALOM hatjuk, hogy hány csoportot célszerű megkülönböztetnünk (1. a már megadott formulát) úgy, hogy a csoportok sorszámára és a bennük foglalt szerzők számára vonatkozóan továbbra is igaz maradjon a törvényszerűség. A mi esetünkben pl. a 253 szerzőnek mintegy kétharmada (6/tt 2) jusson az első csoportba, azaz mintegy 154 szerző, a második csoportba ennek negyede (39 szerző), a harmadikba a kilencede (17 szerző), és így tovább mindaddig, míg nem kevesebb mint 4-5 szerző képez egy csoportot. 3) Készítsük el a rangsort a hagyományos módon. 4) Vizsgáljuk meg, hogy az adott mutató milyen értékeinél kellene megvonni a csoporthatárt, hogy nagyjából a fenti eloszlást kapjuk meg. Ha pl. hátulról számolva 160 szerzőnek van egy közleménye és a 161 .-tői kezdődnek a két-cikkes szerzők, akkor természetesen a csoporthatárt nem a 153. és 154. között vonjuk meg, hanem ennyivel eltoljuk. Az így kapott csoportok létszáma, mint a csoport sorszámának függvénye természetesen megőrzi a Lotka-törvény alakját. A frakcionális (részleges) szerzőségre vonatkozó 12. ábrából így származtatott csoportlétszám eloszlása a 14. ábrán jobb oldalt látható („átl. szerzőség"). Ezzel a módszerrel nemcsak a publikációs termelékenység, hanem egyéb paraméterek eloszlását is megvizsgáltuk és ugyancsak a Lotka-törvényt találtuk érvényesnek a szerzők publikációk szempontjából aktív élettartama (első és utolsó közlésük között eltelt idő, 14. ábra baloldala), az egyes szerzők összes munkáira összegyűjtött (a frakcionális szerzőséghez hasonló) frakcionális idézetek éves átlaga és az egyszerű szerzőség tekintetében is. A csoporthatárok a 19. táblázatban feltüntetett értékeknek adódtak. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a réteghatárok az eloszlási törvényszerűségből az adott mintára megállapított relatív értékek és nem valószínű, hogy egy véletlenszerűen összeválogatott mintára, vagy más tudományterületre minden változtatás nélkül átvihetők lennének. Legfőképpen vonatkozik ez a megállapítás az idézési adatokra, amelyeket a speciális magyar körülmények bizonyos vonatkozásában hátrányosan érintenek. Az előzőekben már említett „erősen" idézett releváns magba való „belépő" mindössze egy idézés/év, ami nemzetközi mintában igen alacsony követelmény lenne, de itt a 4. és 5. csoport jelentős részét adják az ilyen mértékig idézett munkák és mindössze 6 olyan cikk van, amelyet évi átlagban négyszer vagy többször idéznek.
