Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)

II. ORSZÁGOK ÉS SZAKTERÜLETEK - 3. A magyar elektrokémiai irodalom (1897-1971) vizsgálata tudománymetriai módszerekkel

54 A MAGYAR ELEKTROKÉMIAI IRODALOM eredményez. De szemléletesen tükröződik ez a jelenség az évi publikációk számának és azok szerzői számának összevetéséből is (13. ábra). A mintában szereplő korai időszakban (kis számú publikációk tartománya) egy cikket 1 — 1,5 szerző írt átlagosan, az 1955—65 éves periódusra nagyjából az 1 cikk — két szerző arány jellemző, míg a közelmúltban ez az arány elérte a 2,5—3 szerző/cikk arányt. Egyéni teljesítmények vizsgálatánál le kell választani a kooperáció előnyéből származó többlet-termelékenységet, hogy viszonylag „tisztán" kapjuk meg a mennyiségi termelésre vonatkozó mutatót, és külön kell vizsgálni - a minden szempontból hasznos - kooperációs, kádernevelő tevékenységet. Az egyik olyan aspektusa munkánknak, amellyel — úgy érezzük — módszertani újdonsággal járultunk hozzá a tudománymetria alkalmazásához, a szerzők különböző rétegekbe való besorolása a Lotka-féle eloszlás alapján. Általánosan elfogadott módszer mindezideig ezen a területen, hogy különböző (személyekre, cikkekre, dijakra stb. vonatkozó) összehasonlításokban az ún. „ranking"-et, a rangsorolást alkalmazták. Ha pl. korrelációt akarunk keresni az egyes szerzők publikációs termelékenysége és az általuk kapott társadalmi elismerés között, akkor rangsorba rendezzük valamilyen szempont szerint a kapható díjakat és címeket, illetve rangsoroljuk az egyes szerzőket ezen díjak, illetve a publikációs tevékenységük szerint, majd grafikusan vagy numeriksan korrelációt keresünk a kétféle rangsor sorszámai között. •í 80 "a z 60 40 20 / ' v' 'V / / ' . /• / / / / / // £ J I 1 L 0 50 KX) 150 200 Na/év 13. ábra. összefüggés a közlemények száma és azok szerzőinek száma között Munkánk kezdetén mi is ezt a módszert követtük, de szembeszökő „méltánytalanságok" a módszer felülvizsgálatára késztettek bennünket: minimális különbségek több hellyel hátrább utasítottak egyes szerzőket a rangsorban. Pl. ha valakinek 42 közleménye van, másnak „csak" 37, ez esetleg két-három hellyel hátrányosabb pozícióba juttatta az utóbbit. Az általunk követett módszer a következő: 1) Ellenőrizzük, hogy a Lotka-törvény érvényes-e, és - ha igen — milyen kitevővel. 2) Az összes szerző számának ismeretében meghatároz-