Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében

Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)

78 14. Sánta Mihályné annorum circiter 30 Meg esküvén, hiti után vallya: Terehben

5 és viselőségben esvén, beszélgettünk egymás között: ki légyen a neve? Mondottam az Apja nevét, holott Oláh Bálintné húszszor is mondotta: Mi haszna örülsz néki, mert soha bizony nem lészen az ember. Abban nem gyönyöiködöl soha is. 2. A rút fertelmes üngh allya iránt is, mint Sánta Mihály, Ura vallya. Látta, sub numero 5. Ugy a szerint lenni, vallya, állíttya. 15: Tót Györgyné Annorum Circiter 30 Jurata examinata Hiti után vallya: Hallottam rút fertelmes átkát Gulyás Máthé Uramhoz, hogy Szórta Oláh Bálintné. [Feljegyeztetett Tiszanánán 1717. március hó 28-án. Bogdány János főbíró és a „senator"-ok jelenlétében, s a falu hites jegyzője által kiadva.]

6 (Heves megyei Levéltár. XII-3/b. 1 .doboz Nr.ll.) * 1. Ezt a boszorkány hírében állott öregasszonyt nem ismerjük, mivel perére vonatkozó iratanyag nem maradt fenn. 2. Minden hónapban kétszer volt menseSe, havivérzése. 3. A kérelmező, — azaz a jelen tanúkihallgatást kérő személy. 4. Botoska: kisgyermek lábára való kis mamusz. 5. Terehben: teherben. 6. Az ügy kimenetele fennmaradt irat hiányában ismeretlen. 39. 1719. Egri jezsuiták feljegyzése korabeli mágikus szokásokról, hiedelmekről [Néhány hatalom erőlködik a buzgóságra való indulat és szenvedély dolgában is. Mágikus amuletteket, vagy az akasztófáról származó maradványokat istentelen használatban szokás alkalmazni, melyeket ügyesen szereznek meg, minthogy a hatalmába ejtett mágia bűne is bizonyos jobbítással kapcsolatos. Volt olyannyira szerencsétlen kétségbeesett bizonyos lélek, aki mivel magát kevésnek láthatta, hogy latorként mutatkozzék, hacsak nem mint szentségtörőnek hallják lenni, aki gonosztettet gonosztettre halmozott. Régen a felmagasztalt szent ostyát szentségtörő módon a maga módján, mint elrejtettet hordozgatta, alig kétséges, hogy a szándék magának használni akaró, közbevetőleg benne, mint élőre talál, amelyet a lélek orvosságának azonban nem ismer el; tehát az édeskés beszéddel megtört jámboroknál megbánás közepette a zokogás a legfenségesebbet egészségesen visszaállítja.] (Egri Érseki Egyházi Levéltár. Archívum Vetus 3346.kötet 142-143. oldalak.)