Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében

Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)

74 53. 1717. január 11 — március 28. Oláh Bálint özvegyének boszorkánypere (Eljárás az egri püspöki űriszék előtt.) A. (Tanúkihallgatás Oláh Bálint özvegye, mint boszorkány ellen 1717. január 11-én.) [Nána községben alulírott Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék szolgabírája és esküttje tekintetes és vitézlő Taródi István úrnak, az egri püspöki birto­kok prefektusának kérésére elvégeztük a tanúkihallgatást, amint az az alábbi lapokon következik.] De eo utrum? Pro primo. Vallya megh hiti után a Tanú, Oláh Bálintnéhoz minémű Boszorkányság­hoz járuló vélekedéssel vagyon, mi okbúl, vagyis minémű világos cselekedetébűi szárma­zott azon véle tudott, a vagy csak hallomásbúi, mindezeket circumstantialiter ki tűi mit hallott, vagy mikor, hol és mit látott? Pro secundo. Kit tud jó Tanúnak lenni ezen dologban? Testis 1. Helena Tokai relicta condam Andreae Gál annorum circiter 32 juramentö mediante fassa est. Egy korban Oláh Bálintnénál mulatván az Legények, az Oláh Bálint­né Leánya vitt egy Üveg Pálinkát Olá Bálint házához közel lévő istállóhoz, az hol tudni­illik ezen fatens Urastúl laktak, és ott lévő Sánta Mihály nevű embert kínált véle, ki ne­vével ugyan nem tudja. Sánta Mihály pedig el nem vette, hanem mondotta az Leánnak, hogy adná ezen fatensnak. De mivel ezen fatens Pálinkát Soha Sem iszik, recusálta s re­cusálván ezen fatensnek édes attya kérte, az mint is ivott belőle. Mintegy dél tájban lé­vén ezen dolog, az Ember igen rosszul lett, el annyira, hogy halálát remínlvén, az Szom­szédok oda mentek nézésére. Mindaz által az ivás után mennyi üdőre lett roszul, nem tu­gya. És mint egy estvéli harangozás után Olá Bálintné is hozzá menvén, mintegy szána­kozásképpen az feihez borult, és az Attyátúl hallotta, hogy mihent reá fujt, azonnal job­ban lett és azonnal ki hánta volna, s azután jobban volt és fel is költ. Azt is vallya, hogy míg Olá Bálintné Tokai Jánoshoz nem ment, kínnyában az istállótól az Pástra fetren­gett ki, és oda ment hozzája. Más alkalmatossággal ezen fatens állott az Olá Bálintné házak előtt, nagyot sóhajt­ván Olá Bálintné, mondotta: bár csak a Nánai temetőben temetnék őtet, melyre felelt az Anyja, hogy nem is temethetik őtet oda. És az leánya okát tudakozván: miért? felelt az Anyja, hogy úgy mond tégedet tudniillik a Leányát boszorkánynak mondanak. Testis 2-da. Anna Tót consors Gregorii Szanyiszló Annorum circiter 40 Juramenta examinata fassa est.

Next

/
Thumbnails
Contents