Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)
49 ottan találták, de harmad napig Semmit sem Szólhatott, hanem annak utánna mondotta a Fatensnek Új István: Valamikor Györki Suskát meg verem, mindenkor így kínoznak ezek engem meg Nagy anyástól, tudni illik Györki Suska és az Anya Györkiné. Ad 2-dum nihil. Ad 3-tium. Hallotta Uj Istvántul, hogy egykor estve le feküdvén Ui István, magát aluvá tette, és mondotta Györki Suskának az Anya Györkiné: Látod, ha aluszik az Urad, azt az Csontos nyerget ted reá. Be menvén Uj Istvánhoz Györki Suska, mivel Új István még nem aludott, mondotta az Anyának: Még nem aluszik. Az mintis eszre vénén Új István a dolgokat, egész éjei nem aludot. Vallya aszt is, hogy hallotta az Leánytól, Uj Ilkótúl, miolta fogva van, 3 hozája ment az Leánya és az kézit kérte tűle az Anya. Az Leánya Felelt: Én bizony nem adom, mert reám adod az tudományodat. Arra mondotta az Anya, Györki Suska: Várj, de el vennéd még. Úgy hallotta azt is az Leánytól, hogy mondotta az Fatensnak, hogy beszéllet Anyáról: Ne beszélly Anyámra Péntek, mert bizony valamit Pénteken róla beszéllenek, mind meg tugya. Nem külömben asztis hallotta az Leánytól, hogy az Nagy Anyának, Györkinének az hajában egy dió haiban van az Boszorkányok Zászlója. És hogy az eő Szőlleit Apám nem kapálhatta. Lád, az én Lábamot is hogy rontották el Anyámmal, az mint is minden holnapban ki újul. Testis quarta Anna Hermeczi vidua in Possessione Andornak Commorans Annorum circiter 40 Fide mediante fatetur. Az Fatens adós Lévén egy kevés Lisztéi Györki Suskának mondotta néki: Köld által az Leányodat, mert meg adhatom az mivel adós vagyok. Az mintis másnapra kelve által küldötte maga Leányát, és az Fatens az Tűz előt való Lóczára ültetvén az Leányát, kérdi tűle: Mit csinál Anyád? Az Leánya mongya: Feküszik, - mongya, - bizony feküszik. Ugyan az Fatens: Mi lelte Szegényt? Arra mongya az Leánya: Ne Szánya kegyelmed, mert bizony bortól Fáj az Feji. Arra mondotta ugyan az Fatens: Hol vették az bort? Mondotta az Leánya, Új Ilona: Bizony anyi volt az Boszorkány az éjei nálunk, alig fért el. Az pincze eleiben egy Eper fát hengerítettek. Anyám csak neki ment egy hoszu Fúróval, meg fúrta, és Désával úgy horták az Sert, hogy egyik Désa a másikat érte. Ugyan azon fatens kérdi leántúl: Honnan láttad te asztat, és mibűl itták az bort? Arra felelt az Leánya: Bizon az ágytól nésztem. Anyi boka csontot hortak az asztalra, és ahoz minyájan hozzá kapdostak, s mingyárt Ezüst pohárrá változott. Nagy Anyám egy csontos nyerget egy Fekete paripára fel tett, az ablakon ki nyargalt, s ugy nyargalózott ki és bé az ablakon. Ad 2-dum nihil. Ad 3-tium. Az Fatensnek két Eökre volt, asztat hajtotta az vásárra. Az hol meg szállottak Éczakára egy körtvél Fa volt, és ottan egyrűl másról beszélgetvén, elől hozottak az Boszorkányoktól. Aszt el hagyván Le feküttek, az fatens fenn imátkozott. Az alatt azon körtvély fát rettenetesül rászták. Oda tekintvén a fatens, hát Györki Suska csak néz, mászkál négy kéz láb, és az fatens Lábán fogva el hurczolta, és az Czoinbját ugy rúgta, és azon kínzás között aszt mondotta néki: Te is vágtál most engem. De a fatens semmit Sem Szólhatott, hanem az kik véle voltak, a nyögésire az fatensnek fel éreztek, s mingyárt kérdezvén: mi lelte. Egészlen nékik meg beszélgette. Ugyan az Fatens Tisza Nánán laktában Sári Geczit 4 tugya, hogy Tavaszkor az boszorkányok el vitték, és Aratás után gyütt meg. Annak hallotta az Szájából, hogy mind az üdőtűl fogvást Györki Suska Lova volt, és az Nagy Anya Zászlótartó volt. Az Dunán egy dió hajón mentek által, s beszéltette, hogy az melly Zászló Györkiné keziben volt, az Tokai Hegyrűl épen a Tiszáig ért, az mikor megeresztette.
