Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében

Függelék - Az ördögtől megszállottak exorcizálásáról, 1666

269 a tisztátalan léleknek, hogy hallgasson és éppen csak a feltett kérdésekre feleljen; ne higgyen neki, ha az ördög magát valamely szent lelkének, vagy elhunytnak, avagy jó angyalnak tünteti fel. Valóban szükséges kérdezősködni a megszálló lelkek számáról, nevéről, az időről, amikor megszállották, az okáról, és más ilyesfélékről. Az ördögök egyéb haszontalanságait, nevetéseit, alkalmatlankodását pedig az exorcista akadályozza meg, avagy gúnyolja ki; és a körülállókat, akik kevesen legyenek, intse, hogy ezekkel ne törődjenek, sem a megszállottat magát ne kérdezzék, de annál inkább érette alázatosan és buzgón Istenhez imádkozzanak. Az ördögú'zéseket valóban végezze és kövesse hatalommal és tekintéllyel, nagy hittel és alázattal, valamint buzgalommal; és amikor felette gyötrődni látja a beteget, annál inkább kényszerítse és sürgesse. És valahányszor látja a megszállottat valamely testrészében nyugtalanítani, vagy kínozni, avagy valamely duzzanatot mutatkozni, oda a kereszt jelét tegye, és hintse meg szentelt vízzel, melyet az exorcizálandó személy készségesen fogadjon. Figyelje meg azt is, hogy az ördögök mely szavai gyakoriak leginkább, és amelyeket gyakrabban ismétel; és amikor egészen a fenyegetésig jut, és azt ismételten és gyakrabban emlegeti, álhatatosan tartson ki két, három, négy órán át, és még tovább is, amíg lehetséges, ameddig győzelmet arat. Az exorcista óvakodjék, hogy bármiféle gyógyszert adjon, vagy tanácsoljon a betegnek, avagy a megszállottnak; hanem ezt a kezelést hagyja az orvosra. Az asszonyt exorcizáló mindig vigyen magával tisztességes személyeket, akik a megszállottat tartják, amíg az ördög gyötri; mely személyek pedig legyenek türelmesek, ha lehetséges, közeli atyafiak; sőt a tiszteletreméltó és gondos exorcista óvakodjék attól, nehogy olyant csináljon, vagy mondjon, mely magának, vagy másoknak alkalom lehet rossz gondolatra. Amíg exorcizál, inkább a Szentírás szavait használja, mint a sajátját, vagy másét. És parancsolja meg az ördögnek: mondja meg, hogyha vajon annak [tudniillik a megszállottnak, S.I.] a testében valaminő bűvös dolgot, vagy gonosz jelet, avagy eszközt tart, azt hánnya ki; vagy pedig amennyiben testén kívül másütt vannak ilyenek, azokat fedje fel, és a megtalált holmit égesse el [tudniillik az exorcizáló személy, S.I.]. Figyelmeztesse a megszállottat is, hogy az exorcista minden próbálkozásának engedelmeskedjék. Ha pedig a megszállott valóban felszabadul, intse, hogy lelkiismeretesen óvakodjék a bűntől, ne nyújtson alkalmat az ördögnek, hogy belé ismét visszatéijen, ezen újjászületett emberre ne támadjanak a gonoszabb elődök. Tehát a szabályszerűen meggyónt, avagy legalábbis bűnösségét szívében megbánt, felkészült pap, vagy más exorcista, amennyiben alkalma van rá, szentmise áldozattal és isteni segedelemmel, kegyes imádsággal eltelten, violaszínű palástba és stólába öltözötten, a stóla végét a megszállott nyaka köré helyezze, és maga előtt tartván a megszállottat, ha veszélyben van, őt, saját magát és a körülötte állókat a kereszt jelével erősítse meg és szentelt vízzel hintse meg, és letérdelve, s a többiek válaszadásaival mondja el a litániát egészen a könyörgésekig. Az antifóna végén: Ne feledkezzél el Uram szeretteinkről, sem bűneink büntetésének súlyáról. Miatyánk Isten, ki vagy a mennyekben... stb. Pap: És ne vígy minket a kísértésbe. Válasz: De szabadíts meg minket a gonosztól. 53. zsoltár Segíts meg, Isten, neved által... stb. Dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentlélekistennek nevében. Pap: Mentsd meg Uram a Te szolgádat ~ szolgálóleányodat. Válasz: Én Istenem, a benned bízót. Pap: Légy neki Uram az erényesség tornya. Válasz: Az ellenségünk arca előtt.