Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében

Függelék - A mágiáról és a kínvallatásról Huszty István „A gyakorlati jogtudomány, avagy új kommentár a magyar jogban" című munkájában, 1758

264 34. Kilencedszer. A bíró vagy a kiküldött jegyző úgy a vallomást minden részletével, mind a kínvallatás végrehajtott fokozatát és a kínzóeszközök mennyiségét a legszorgosabban feljegyzi; hogy aszerint a beismerőt biztosan elítélni, és a tagadót pedig felmenteni lehessen; valamint hogy úgy látszott, miszerint a kínvallatás esetleg nem szabályszerűen folyt le. 35. Tizedszer és utoljára. A kínvallatást nem csupán egyszer lehet lefolytatni, de csak újabb bizonyítékok alapján, nem pedig azon okból, mint az előző bizonyítékok, — lásd Kitonich 6. rész 8. kérdést, — mely alól a kínvallatás révén már mentesült. 36. Hetedszer, mi a kínvallatás hatása? A kínvallatás hatása lényegében az, hogy a bíró a vallomásnak hitelt adni tartozik, - egybevág Kitonich 6. rész 8. kérdésével, — és az az oka, hogy ezen célból kínzóeszközt használnak, hogy az ügybeli vallomást kicsikarják; és ezt az igazság érdekében teszik. Mivel azonban a kicsikart vallomás valójában nem mindig egyforma, mert aszerint, hogy vagy tagadja a tettet, vagy pedig beismeri, bizonyára nem egy és azonos hatása lehet, mert egyszer a felmentésben a tagadókat, máskor pedig az elítélésben a helyeslőket igazolja. 37. Mielőtt azonban a vizsgálatot lefolytatnák, mivel nem minden vádlott vallja be bűnét a kínvallatás alkalmával, a vallomástételt felajánlják néki; melynek a következő esetei lehetségesek: először, aki önként, minden kínvallatás nélkül vall. Másodszor az a megkínzott, aki bűnét tanúsítva bevallja azt, de a kínvallatás abbahagyása után megerősíti, vagy pedig mást vall, mint a kínvallatás során. Végül kínzóeszköz nélkül önként mást mond, félelemből vagy gyötrelemből. Ezeknél a kínvallatás lefolytatandó, amikoris vagy visszavonja a kínvallatás során korábbi vallomását, vagy pedig megerősíti azt. Ezek előrebocsátása után 38. Először. Kétségtelen, hogy a vétkét önként bevallott vádlottat kínvallatás nélkül, egyedül vallomása alapján el lehet ítélni. [Kitonich, 6. rész 8. kérdés.] És aki nyilván először vallomást tesz, hasonlóképpen; az a módja, hogy az ilyen vallomás bíró, vagy bíróval egyenlő értékű férfiú előtt tett legyen, azaz bíró, vagy a törvényszéktől kirendelt és kiküldött előtt tett legyen. Szintúgy, mint ezen hivatalos ügyből kifolyólag a tanú vallomása is, a törvényszék által másüvé kiküldött, vagy a bíróság előtti. A bíróság előtt önként és szabályszerűen tett vallomás pedig kétségtelenül elegendő az ítélethez. (II. Ulászló V. decretumának 15. articulusa.) 39. A kínvallatás alatti vallomás, ha a vallomástevő azt később visszavonja, az elítélésre nem bír érvénnyel, habár több bizonyíték is van kéznél ellene. Kitonichot idézve ennek az az oka, hogy ellentmondás légyen ez önmagában, és két ellentmondás kölcsönösen megsemmisíti egymást. 40. Harmadszor, ha a vádlott kínvallatása során tett vallomását a bíróság előtt megerősíti, ezen beismerő vallomás alapján el lehet ítélni; mivel senki sem képzeli, hogy valaki saját maga ellen vakmerően esküszik. 41. Negyedszer, ha továbbá a kínvallatott bűnét nem vallja meg, s valóban megmarad tagadásában, felmentendő és egyszerűen szabadon bocsátandó. Az oka ennek az, hogy bár volt ellene bizonyíték, az alól a kínvallatás révén igazolva lett és tisztító vizsgálat lefolytatása nélkül általános szabály szerint senkit sem lehet elítélni, hacsak nem bizonyíttatott rá a bűn, vagy bevallotta azt.