Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Függelék - A mágiáról és a kínvallatásról Huszty István „A gyakorlati jogtudomány, avagy új kommentár a magyar jogban" című munkájában, 1758
265 42. A még meg nem szabadult vádlott, aki bűntett gyanúja alól kínvallatás révén tisztázódott, a bíróság által legalább megfigyelendő-e, vagy pedig határozottan felmentendő? Ahol Carpzov ezt a kérdést felveti, azt a véleményt vallja, hogy csak a bírósági megfigyeléstől mentesül, de határozottan nem mentendő fel; mivel természetesen azután is új bizonyításra nyílik lehetőség, ismételten a közjóra szolgáló megtorláshoz lehet kezdeni. Másokról azonban valóban belátni, hogy határozott okból felmenthetők, mivel minden bizonyíték a kínvallatás révén megsemmisült. A vádló pedig semmit sem tudván bebizonyítani, a vádlottat felmenteni tartozik. Sőt végtére a középutat is választhatja, mondván, hogy bírói ítéletnek van helye. Nékem azonban úgy tetszik, hogy azoknak a táborát követem akik szerint az efféle vádlottat egyszerűen és határozottan felmentendőnek kellene tartanunk, mivel országunk törvényszéki gyakorlatának megfelel: Hármaskönyv II. rész 32. cím 4.§. Ha pedig a vádló a bizonyításban mindenből kifogy, az 1729. évi constitutio úgy határozott, hogy a nem bizonyító vádló felmenti; felmenteni pedig véghatározó ítélettel köteles. 43. Itt azonban megjegyzendő, hogy az elmarasztalt és vallomást tett vádlottra az ítélet után is róható ki kínvallatás, cinkostársai felderítése céljából, és ezért bűnügyekben ennek helye van, ha több bűntárs által elkövetett, vagy biztosan megállapított a bűntett, avagy ha bizonyítékok tanúsítják, de a bűntársak ismeretlenek. így tartja egyébként a gyakorlat is, melyet Kitonich a maga idejében nem vall alávaló dolognak (6. rész 8. kérdés) és megtalálható az 1597. évi 43. törvénycikkben. 44. Az ezen módon megfontolt kínvallatás alól a nemesek nem látszanak kivételezetteknek lenni, miként az idézett 43. törvénycikk értelmében, ugyanis a nemesi szabadság abban áll, hogy a nemeseket személyükben ne zavarják, hacsak nem idézik meg és nem marasztalják el; hiszen abban az esetben az idézés és elmarasztalás már megtörtént. * 1. Semmiképpen sem látszik célszerűnek a latin „magia" és „mágus" szavak magyarra való fordítása, mivel az egykorú jogi nyelvben szereplő e kifejezésekre nem található megfelelő és egyértelmű magyar szó. 2. Szent István 2. könyve 31. és 32. fejezetét lásd a 24. sorszám alatt közölt eset 5a. jegyzete alatt. 3. Szent László 1. könyve 34. fejezete: ,,A lator asszonyok és a boszorkányok úgy lakoljanak, amint azt a püspök jónak látja." 4. Lásd Carpzovius B. 1652. munkájában. 5. Mátyást Jézus mennybemenetele után, a Szentlélek eljövetele előtt az apostolok és Krisztus hívei imádságára választották apostollá. Megválasztása sorsvetés útján történt közte és József között. (Apostolok cselekedetei, 1. 23—26.) 6. Mózes III. könyve 20., 27.: „És akár férfi, akár asszony, hogyha igéző, vagy jövendőmondó lesz közöttük, halállal lakoljanak; kővel köveztessék agyon, vérök rajta." 7. Vegyes törvényszék: egyházi és világi. 8. Ugyanis latinul emelte a vádat az ügyész. 9. Huszty műve I. könyve LII. paragrafusának 21. pontja „a tanúkról és a bizonyításokról" szól. 10. Ez az úgynevezett spanyolcsizma. 11. Corpus decretorum. .. 1844. 584. 12. Kitonich, 1650. 174-175. (VIII. kérdés: „Az tortura okáért a magyarországi törvényünk szerént a kínzás által való értekezés meg-engettetik.")
