Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Előszó
15 minden rendű és rangú betege rá volt ezekre utalva, noha egyre-másra követték el a kisebb-nagyobb hibákat. Figyelemre méltó, hogy ezek az asszonyok hol éppen azért kerültek boszorkányság gyanújába, mert sikerrel gyógy kezelt ek('!), hol pedig balfogásaik miatt. Levéltári adatok vallanak arról, hogy „csavargó fusserek" is járták a városokat és falvakat gyógyító útjuk során. Ezek ellen az egri kirurgusok léptek fel - akik egyébként céhbe voltak tömörülve —, féltvén „parxis"-ukat tőlük. Panaszuk nyomán Eger város magisztrátusa úgy intézkedett, hogy ,fienki, ha tsak nem várasbéli Chyrurgus, ne Merészellye Magát e csavargó fusserek keze alá adni, Mivel az kösség egészlen el vagyon ámítva ezek által, magokat mondván tudós orvosoknak." 2 1 Itt kapcsolódik szorosan a néphit témaköréhez egy rendkívül figyelmet keltő eset. Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék székhelyén, Egerben megjelent Johannes Teüffel „úr", aki bemutatott egy 1759-ben Malleggben 2 2 a prefektus által kiállított bizonyítványt s egyben ajánló levelet arról, hogy az illető „a mágikus betegségek" gyógykezelésének a specialistája. „... isteni segítséggel és a legsajátosabb módszerrel és szorgalommal csodálatos módon szerencsésen a legtökéletesebb egészségi állapotot 3 hét alatt visszaállítja . . . Hogy az ő legsajátosabb módszere és tudása ne maradjon titokban," ezért a prefektus segítséget és támogatást kér részére hasznos működése engedélyezésére. A Teüffel útlevelére vezetett feljegyzések szerint 1759-ben Dél-Magyarországon: Temesvárott, Péterváradon és Verőcén tevékenykedett, s onnan jutott fel Egerbe, hogy a kettős vármegyében megszerezze a működési engedélyt. 23 Sajnálatos módon azonban nem maradt fenn adat arra vonatkozóan, hogy Teüffel végül is működött-e megyénkben a mágikus betegségek gyógyítása terén. Teüffel esete mindenképpen figyelemre méltó, s hasonlóról eleddig nincsen tudomása sem az orvostörténetnek, sem a hazai néphitkutatóknak. Egyben azonban jelzi, hogy e korban, a XVIII. század derekán úgynevezett „mágikus betegségek" olyan számban fordultak elő Magyarországon, hogy egy férfiú megélhetését biztosította azok ismeretlen módon való gyógyítása, illetve gyógyítási kísérlete. Befejezésül megemlítem, hogy a közölt boszorkányperek java részét dr.Orzóy Róbert kórházi osztályvezető főorvos és dr.Guba Ágnes főorvos - mindketten ideg- és elmeszakorvosok - átvizsgálták s rövid kutatásuk nyomán a következő megállapításokra jutottak: Az anyag szakorvos részére lebilincselő. Pszichológiai-pszichiátriai értékelés szempontjából sokkal értékesebb, mint a régi irodalmi feldolgozások. Véleményük szerint ugyanis ezek az esetrögzítések rendkívül sok átíráson és kiegészítésen mehettek keresztül, melyek mind alkalmasak lehettek arra, hogy az eseményeket egyre inkább kiszínezzék, és így általános és felületes véleményezésekre lehetnek csak alkalmasak. Emellett egyes régi publikációk provinciális jellegűek és politikailag célzatosan hangsúlyozottak. Az a véleményük alakult ki, hogy a peres iratokban a tanúvallomások a legjelentősebbek a lélektani-kórlélektani feldolgozás tekintetében. Ami a boszorkányperek bizonyítási eljárását illeti, állandó motívum: a „post hoc, ergo propter hoc." Feltételezik a kutatók azt, hogy ezeket a pereket hosszabb, esetleg több éves „bevezető szak" előzte meg, konfliktusokkal, illetve ezek sorozatával érlelve meg a közösség szembeállását a „boszorkány"-nyal, mely végül is a perhez vezetett.
