Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében

Előszó

ló Jelentősnek látszik az eljárások során a tanukhoz intézett utolsó kérdés, melyben a tanút arra szólítják fel, hogy újabb tanút, tanukat nevezzen meg. E kérdés feltevésének nyilvánvaló célja a gonosztevő-kór feltárása volt, a bíróságok részéről a szélesebb körű bizonyítás jogos követelését jelentette, de ugyanakkor lélektani szempontból a „tömeginfectió" - az egyre szélesebb körű lelkifertőzés - eszközének is bizonyulhatott. Ez mintegy láncreakciót eredményezhetett, a valló tanuk nyilván nem rejtették véka alá, hogy mit adtak elő kihallgatásuk során, és így az ötletet megtapadás, ismétlések követhették, melyek a „tömegpszichózisok" alkalmas eszközei. Dr.Orzóy és dr.Guba megfigyelései szerint a perek sorúban határozott elmezavartsági kórformák is felismerhetők. Ezek például alkoholos elmezavar, epilepszia, hisztéria, gyermekkori elmekórforma(!). Ugy találták, hogy egyáltalában nem jellemző, hogy a „boszorkány", vagy a környezetében található a beteg. Sőt! Ugy tetszik, hogy a „boszorkányok" a legritkább esetben szenvednek ideg-elmebetegségben. A perek tanulmányozása során elsősorban arra figyeltek fel, hogy mi az, ami a perekben közös, és melyek azok a motívumok, melyek lényegében eltérőek. Feltétlenül közös, az inkriminált időszakban a „boszorkány-ideológia", szokások, etnikus sajátságok, melyek végül is a jogalkotó számára alapot teremtettek arra, hogy mindezeket az elemeket a joggyakorlatban receptszerűen felhasználják. Lélektani szempontból azt kell tanulmányozni, hogy milyen különböző mechanizmusok vezettek az egyén, azaz a „boszorkány" és a közösség közötti konfliktus kifejlődéséhez. A konfliktushelyzet megteremtődéséhez sok elem járulhatott: így szokások, „tabuk" megsértése, személyes ellentétek, betegségek, de bűncselekmények is. Abban az időben nagy számban foglalkoztak, kivált asszonyok, tapasztalataikon alapuló népies gyógymódokkal, és ezeket a gyógymódokat az emberek nyilván igényelték is. Éppen ezek közül a gyógyítók közül kerültek sokan a vádlottak padjára, mint boszorkányok. A vádlottak elmarasztalásában, vagy csak meghurcolásában a közösség a vádlottal szembeni konfliktusát juttatta felszínre „boszorkányper" formájában, mint aktuális joggyakorlási formát. Dr.Orzóy és dr.Guba főorvosok megemlítik, hogy orvosi gyakorlatukban napjainkban is fordultak elő „boszorkányos" kórlélektani esetek, melyek elemzése és egybevetése a közölt történeti anyaggal igen érdekes és tanulságos analógiákat eredményezhet.