Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Előszó
14 Ugy ítéljük meg, hogy teljesebb és reálisabb képet nyújtanak a bemutatott esetek, ha röviden szót ejtünk a perek kapcsán azok java részében szereplő igen különböző betegségek gyógyításairól, e kor helyi egészségügyi viszonyairól. Orvosról, medicusról, „physicus"-ról a XVIII. század első felében kizárólag csak Egerben tudunk, - ahol egyébként már 1693-ban működött physicus, azaz orvosdoktor, sőt 1692-ben patikus is élt a vármegye székhelyén. Kirurgus, sebész, borbélysebész nemcsak Egerben, hanem a megye több nagyobb községében is tevékenykedett. Hatvanban még a kapucinusok patikájának gyógyszerészei, Gyöngyösön pedig a ferencrendi és jezsuita szerzetesek is foglalkoztak gyógykezeléssel. Egerben a püspökök támogatásával 1714-ben patika, 1728-ban pedig kórház kezdte meg működését. A vármegye tisztikarában orvosdoktort is találunk, s mellette az egyes járásokban egy-egy kirurgus szolgálta az egészségügyi igazgatás ügyét; de ezek legfontosabb hivatalos tevékenysége e korai időszakban jobbára a gyakori járványokkal, óvóintézkedésekkel volt kapcsolatos. A pestis, a „lues epidemica", a „malum contagionis" egymást váltó járványokban söpört végig a vármegyén: 1700-ban, 1708-12-ben, 1726-30-ban és 1737-42-ben ismeretes a XVIII. század első felében pusztítása. 1710-ben például csupán Gyöngyösön 5500 ember halt meg. 1739-40-ben pedig a vármegyében 5787 volt a járványban elpusztultak száma. Ismerünk egy Heves megyei falut, ahol a vérbaj öltött járványszerü képet, másutt pedig az úgynevezett skorbut, azaz különböző fekélyekkel járó, ma már meg nem állapítható betegség lépett fel tömegesen. Ezekben az esetekben a vármegye orvosa intézkedett. A falvak népe a tanulatlan, csupán gyarló és primitív gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező javasasszonyokra és bábákra volt hagyatva. Csak az 1770-es években kezdte meg egy jeles vármegyei orvos a bábák oktatását. 1 2 Mindenképpen figyelmet érdemel, hogy Egerben a városi magisztrátus következetes harcot folytatott a laikusok gyógyító mesterkedése, magyarán kuruzslása ellen. Például 1763-ban Jenes Trézsitől kézírását vették, hogy ,JSem Iffjakat, Sem véneket, Sem Kicsiket, Sem Nagy ott, Sem A szont, Sem L eányt nem fog gyógyítani vagy kenni." 1 3 Boldogi Györgyné is foglalkozott a városban ilyesfélével, de Orosz Maris „Lábát meg nem gyógyította, Sőt... a Sebei elmérgesettenek." A városi magisztrátus a panasz nyomán elrendelte, hogy „máskor az ollyan curához ne fogjon, melyhez nem ért." 1 4 A kirurgusok, a sebészborbélyok túlkapásai ellen a XVIII. század kiváló, a bolognai egyetemen diplomát szerzett Markhót Ferenc vármegyei orvos lépett fel. Arról tájékoztatta a város elöljáróságát, hogy Borbély Mihály kirurgus „házi Apothikájából a gyógyítás joga ellenére, melly sem meg nincs authentice 1 5 vizsgálva, sem pedig approbálva, 16 Embereket belsőképpen értetlenül gyógyít, és Szegény Lakossainak nagy romlásokkal belé veszt, sőt még ... meg rontya az Embereket." Elrendelték, hogy Doctor Uram 11 vagy Károly Uram 1 8 hírek és consensusokon 1 9 kívül Senkit ne merészeilyenek belső orvoságokkal étetni.. . mivel az Varga nem mehet tovább a Kaptafánál, az sem a borotválásnál." 2 0 Elképzelhető ezek tükrében, hogy minő súlyos volt a várostól távol fekvő falvak egészségügyi helyzete, ahol természetszerűen bő tere nyílott a tanulatlan javasasszonyok és bábák kuruzsló működésének. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a falvak
