Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)
134 Vörös Ilona, Veres Mihályné ellen való fassiok. 1. Testis Oláh Márton annorum circiter 37 juratus. Iván Miklósnéhoz betegségében őrzésének okáért ezen fatens el ment Étzakára. Vörös Mihálynéis ott volt, aki mondotta Iván Miklósnénak: Mind az te Apád hamisságában cselekette ám ezt. Arra Ivánné felelt: Jó Néném Aszony, nem vártam volna ezt kegyelmedtől. 2. Iván Miklós annomm circiter 34 juratus. Ezen Tanu Felesége Gyermek Ágyban feküdött, Vörös Mihályné volt Bábája, kire ezen Tanu gyanakodott, hogy eő rontotta volna megh Feleségét, látván nehesz nyavalyában fetrengeni. Kit is Vörös Mihályné midőn megh kenegetett, az nyavalya tágult rajta. Mondotta Vörös Mihályné: Mind az te Apád, Péter Deák hamis lelküsége miatt vagyon az, azért szenvedet ezt, mert eő mindétigh hamis lelkű Ember volt. Kire az fatens felesége felelt: Hej Néne, Néne, édes Néném, miért rontottál megh engem, azt nem vártam volna tüled. Arra is Vörösné, hogy az eő Apja hamis lelküsége miatt vagyon az. 3. Sotisz György annomm circiter 25 juratus. Jelen volt ezen Tanu Iván Miklósnénál, betegségben lévén. Vörös Mihálynéis ott volt. Mongya Ivánné néki: Hej Néne, Néne, nem vártam volna tüled. Látta is az fatens, hogj Vörösné megh öleli Ivánnét, kérdi tüle: Sára, mi lelt téged lelkem? Ama felelt: Tudod Néne mi lelt engem. Vörösné megh törülgeti Ivánnét, mongya néki: Ne fély lelkem, mert megh gyógyulsz. Másodszor is, midőn Vörösnét hitták volna Ivánnéhoz orvoslásra, mivel roszabul vólna, felelt Vörösné: Had, had, mind az Apja Cselekedetiért szenvedi azt, a ki benne megh is halt. 4. Sotisz GyörgynéNagy Kata annorum circiter 19 jurata. Hallotta az fatens Vörösné szájábul, hogj az Annya viselős lévén, mondotta néki: Ha el nem hisz engem Bábának, még a ki tejet az Anyádbul szoptál, az is keserű leszen néked, és a Gyermeked is megh sirattya. Azt fatenst ugy fenegette, ha Gyermeke lenne, és eőtet Bábának el nem hiná. Nota 8, Balog Andrásné ellen való fassioban Vörösné ellenis van, ut superius 2. testis. 9 5. Hadi Jánosné, Kanya Anna annomm circiter 50 jurata. Ezen fatens Menyét Vörösné sok izben kérte, hogy adgyon neki 3 máriást Bábaságára. Felelt az Menyecske, hogy nem adhatt, mert nincsen Pénze, másként nem is viselős. Ha az leend, megh adgyák akkor fáratsága bérét. Történt azonban Vörösné Taijánnénál lévén keresztelőben, oda hivatta az fatens Menyit is, kinek külön magányossan egy kis üvegbül Pálinkát inynya 1 0, és mihelyest azt megh itta az Menyecske, csak el holt, fél elevenné lett. Hirül viszik az fatensnek, hogy az Menyecske el holt, futTaijánnéhoz az fatens, láttya az Menyét, hogy oda van el halva, kireis nagy keservessen el fakatt sirva, ugj jajgattya, ugj is vitték haza fél elevenen el halva. Annak utánna ment ezen fatenshez Ujszásziné, mondotta az fatensnek, ugy mond Vörösné Leánya: Mit sirattyák az Menyit, mert ugy kell annak el veszni, valamint az Sántáné Menyének. Ezen fatens fel indult, az Bíróhoz akart menni, hogy Vörösnét megh fogassa. Egy kevés vártattva Vörösné ezen fatenshez ment, mondotta: Mitt pityerges, hiszen nem magad leánnyá? Az után Vörösné az merő holtan Menyecskéhez fordult, megh törülgette, igy szólittya megh: Kisa te kutya Leánnyá kelly feli, szólly. Akkor még megh sem mozdult a Menyecske. Mászor is megh törülte, akkor is megh szólittya, mint eléb, akkor már mint az kis Gyermek megh rugjja magát. Harmadszor is megh szólittya, és fel is ültette, Szemeit is az Menyecske ki nyitotta, fel is költ, de nagy Csikorgással akkor Vörösné mondotta az fatensnek: No, nem holt megh,
