Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében

Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)

101 már Sok ember van körülöttem. Azt is mondotta, hogy az Kálváriát is körülköbdösték. És midőn kérdezték: miért nem Szólhat, talán meg kötték, arra is Csak intett, hogy meg. És midőn kérdezték: talám Takácsné? Intett, hogy nem. Tovább, talán Gyarmatiné? Arra is nem. Mikor pedig Szakmárinét említették, arra oly jelt adott, hogy az. Tovább azt is mondotta, hogy ha most elvitték volna, a pecsétet reá ütötték volna. Ad reliquum nihil. 4-dik Tanú Juhász Katalin Annorum Circiter 30 fide mediante fatetur, hogy az mostani utolsó történetről Semmit nem tud, hanem az első dolga iránt, mely Aratás tájban essett. Akkor is már mintegy két héttel utánna Szóba egyeledvén az patiens Személlyel, kérdezte: ugyan mi lett volna dolga, és úgy van é, az mit híreinek felőle. S azt mondotta: bizony igaz az. És az fatens kérdezte: Miért nem szóllottál, mikor kérdeztek. Azt mondotta: Nem lehetett, mert éles borotvával metélték az nyelvemet, de ha Kata

5 Asszony val Szólhattam, az kj leg elől járt, mindgyárt könnyebb voltam. Az mostani történetben is volt az fatens egyszer, de nem Szóllott, csak hánkolódott. 5-dik Tanú Mészáros Katalin Annorum Circiter 40 per omnia nihil fide mediante.

6 6-dik Tanú Tót Anna annomm circiter 17 fide mediante per omnia nihil. 7-dik Tanú Svezenyi Dorottya annomm circiter 33 fide mediante fatetur. Az midőn rosszul kezdett lenni is mingyárt őtet hítták, és oda menvén kérdezte: mi lelte. S azt mondotta, hogy a Dereka fáj, s azonnal az Bába is érkezett, S le fektették, hogy terhitűi lenne rosszul. És az Bába kezdvén fenyegetni, le vette

7 az ágyrul magát, s csak meg merevedett, s nem Szóllott. S azonban több Asszonyok is érkeztek, s kérdezték: Susa, Susa lelkem, mi lelt? De valameddig az Kakas meg nem Szóllalt, nem Szóllalt, s az után eő is Szóllott, és azt mondotta: Jésus Mária légy velem, de el fárattam. Kérdezvén hol fáratt el. Oda jártam, — úgy mond, — a Takácsnéval az Erdőkön. Az Kálváriától mentünk el, és környül köbdösték az Kálváriát, de én nem, hanem fejet hajtottam, és Azért le taszítottak az Hintóból, és az lovak köziben fogták, Gyarmatyné verte az ostorral, S most is fáj az nyakam. Szakmáriné csak az Hintóban ült. Takácsnénak pedig az Leánya is ott volt, és táncz mester. Ezek után egy is más is kérdezte magát, ha ott voltak é ők? Felelt: Majd ollyan Csúnya vén Asszony némelyik, majd ollyan vén ember kell ott. S Tisztartóné Asszonyomnak is azt mondotta: majd ollyan fő fájó kell ott, S még hogy eő is annak az nyomoruttya. És azon nevezett három Aszont, mellyeket ott látott Senkj nem nevezte előtte akkor, hanem magától nevezte ki elsőben. Hogy pedig az Takácsné oda ment, Szemiben mondotta, hogy köztök volt. S azt mondotta: az Takácsné: Miben voltam hát? És azt mondotta: Tiszta feirben voltam és a többj feketében. Azt is kérdezték: hogy jütt azután haza. És azt mondotta, hogy egy öreg ember hozta haza. Azt is mondották nékj: Hiszen itt voltál előttünk. S arra azt mondotta, hogy csak teczik kegyelmeteknek. Az midőn elsőben úgy volt, és pedig akkor is csak Takácsnét és Szakmárinét emlegette, hogy azokkal járt. 8-dik Tanú Tóth Sófia Annorum Circiter 40 fide mediante fatetur, hogy egyebet nem tud, hanem oda híván az patiens Asszonnak az Ura mint Bábát, azt vélvén, hogy Szülni akar. Kérdezvén az fatens: Miolta? Azt felelte, hogy az dereka fáj. És eő kenni kezdvén, az ágyról le vette magát, és megh sem tarthatták, le roskadott. Az fatens többekért ment, és midőn többen lettek volna, az Takácsnét emlegette. Mint hogy pedig Ferke Gergelyné és Takácsné ott volt, mondották, hogy itt van az Takácsné. Aztmon-