Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)
102 dotta, hogy nem az kell nékj, hanem Takács Istvánné. Többeket is beszéllett, de az fatens nem értvén jól magyarul, nem observálhatta 8 annyira mint az többj. 9-dik Tanu Molnár Sára annorum circiter 37 fide mediante fatetur. Az mastani törtínetrűl Semmit Sem tud, hanem még eleve, mint egy öt esztendeje az fatens házánál lakván Bárkányi Susa, gyermek ágyat fekütt. És múlatásban voltak az többj az fatens házánál, gyermek ágybúi fel költ Susa is és az Asztalhoz ment, és az kéz uiján föl akart ugrani az asztalra. Onnan el pirongatván egyik is, másik is, az kemenczére fekütt, és Onnan az Urára Szitkozódván, le rántotta az Ura lábánál fogva, és ugy meg merevedett, hogy valameddig jeges vizzel meg nem öntötték, fel nem vehették az földrűl. 10-dik Tanu Szadaj Judit annorum circiter 35 fide mediante fatetur. Az midőn az fatenst oda hítták, aszt vélték, hogy Szülni fogh. Elment, és Sokáig mintha az nehéz nyavalya törte volna, úgy hányódott, Sokszor pedig Sírt és nem Szólhatott, úgy öszve volt az Szája kapcsolva, hogy erővel Sem nyithatták föl Sokáig. És hogy meg nyílt, Szentelt víz által, úgy fakadozot hol magához, hol máshoz. Néha pedig nagy Sóhajtással az Istent emlegette, és az Boldogságos Szüzet hítta Segítségül. Azon közben egyik is, másik is kérdezkedett tűle, de ritkán szólt. És egykor azt mongya magátúl: Gyarmatiné most ment ki az Ablakon. Hallotta azt is tűle az fatens, hogy az Kálváriát körül köpdösték, és hogy eő nem köbdöste, ki taszították az Hintóbúl, tovább, hogy az Takácsné jó bort adott nékj és igen Szép pohárbúi, és az pinczéjek az Mátra oldalában van. Az Szentelt vizet büdösnek mondotta, és hogy láb szárból atták neki azt, de az bort igen szép pohárbúi. És hogy kérdezték: miért Sírt annyit, és miért nem volt nékj kedve, felelte: mert mindegyik el vitte az gyermekeit és annak az uiját Szopták, és eő nekj az hasábúl akarták ki hasítani az gyermekit, és az Takácsné forgódott az késsel körüle, maga zászló tartó, és az leánya táncz mester. Szakmárynét akkor látta, hogy az lovak között verték és vissza tekintett. Gyarmatiné hajtotta, Szakmáriné és Takácsné az Hintóban ült. Azt is mondotta, hogy az Isten álgya megh az Szakállas Barátot, mert ha meg nem gyóntatta volna, má oda lett volna, és meg pecsételték volna. 11-dik Tanu Boroczkj Susanna Annorum circiter 42 fide mediante fatetur sicut testis proxime praecedens, 9 aszt változtatván, hogy Szakmáriné külön kocsin jár, és azt hozzá tevén, hogy Nagy Sereg az, és hogy ha meg nem gyovont 1 0 volna, meg ölték volna, mert nem akarta fölvenni az pecséttyeket. És Az Takácsnét Zászló tartónak tették volna, ha őtet közikben állothatta volna. De mihent az öreg Embernek bé nem atta a kézit, az feinél volt az pecséttyek is, el vették az Zászlót az Takácsnétúl és Korcsmárosnak tették. Utóllyán: Leány, Asszony, férfi mind egy aránt van közöttök, és hogy egy Embernek remínkedett, hogy haza hozza, de lovasnak a vagy kocsival lenni mondotta azt az embert, nem tudgya. Hanem azon ember azt mondotta nékj: Miért ne vinnélek, én is keresztény vagyok. [Melyet ilyeténképpen elvégezve, jövőbeli hitelére részben sajátkezű aláírásunkkal és jóváhagyásunkkal megerősítve kiadunk. 1724. január 5-én. Simon György a fentemlített helység bírája az esküdtekkel.]
