Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)
100 Isten téged úgy meg ver, hogy az mennyej Boldogságot Soha nem látod. Hogy ha pedig ez igaz, és tudod nyilván, hogy úgy van, és meg tagadod, Szintén úgy Isten Országát nem látod, — most van előtted. Ha csak eszed nélkül beszéltél, még jóra visszük ezen dolgot. Senkiért el nem veszejted a lelked. És ugyan hogy ha igy van ezen dolog vagy nem, most vald meg. Azt felelte: Ha négy felé vágnak is, bizon így van. A fatens továbbra kinszerítette: hogy atta közikben magát. Azt felelte, hogy Szilvát kért tűle az Patakj István felesége, és ugyan maga vitte oda, és akkor bort adott innya, és az kézit kérte, hogy agygya oda, és oda atta. A fatens azt Kérte: Mit mondott, mire kérte a kézit? Azt mondotta, hogy nem szóllott egyebet, hanemcsak meg fogta a kézit, és eő beatta. Tovább a fatens kérte: Mit mondott, hogy el jüttél? Felelt: Nem egyebet, hanem csak azt,járj hírivei. A fatens kérte: Hát nem monta Isten hírivei? Arra felelt: Nem. Tovább kérte a fatens: Voltéi e valami Szövetségbe vélek. Felelte: már kétszer volt vélek. Tovább kérte az fatens: Tucz é már te valamit? Felelte: Nem, semmit. Tovább a fatens mondotta: Hiszen ha társok voltál, kell tudnod. Azt felelte nem engette magát megh pecsételni, azért nem tud. És az méhiben lévő gyermekét kérték, hogy jó pecsenye lész belőle, adgya nékik. És egy öreg ember lévén velek, kérte a kézit, hogy ha a Takácsnénak bé atta, adgya bé neki is. Kérdezte a fatens: Mit csináltak néked, és hová mentek, hogy bé nem attad az kezedet. Az Kálvárián mentek el, S hogy ő nem köbdöste, hanem meg hajtotta a feit, ki taszították az Hintóbúi, és az lovak köziben fogták, és Gyarmatjné vagdalta az korbácsával, és az Mátrára mentek. Kérte a fatens: Mit Csináltok ott. Felelte: Ettünk, ittunk. Ismég kérdezvén: mit ettek és ittak. Felelt: Jaj, minden elég volt ott. Hát hogy szabadultál és jüttél el közülök. Hogy meg nem pecsételtettem magamat, csak kitaszítottak közülök. És egy lovas embert találtam az Mátrában, az hozott el. Az fatens azt is kérte tűle: közülök való volt é az a lovas. Felelt: Nem. Kérte ismeg: Micsoda ember volt hát? És hogy hozott haza? Felelt: micsoda ember volt nem tudgya, de az Jézus Mária nevében kérte, hogy el hozza, és azt mondotta: Én is keresztény vagyok, miért nem vinnélek el. Továb a fatens azt mondotta: Susa, ez a fajta beszéllés irtóztató dolog. Kínszeritelek téged lelked üdvösségire, ha igazak é ezek az Szók, vagy nem? Mert Te Sok ezer lelkekben ollyan botránkozást tészesz, az kit Soha Senki nem tett. Ha Ezek nem igazak és ugyan vald meg, ha úgy vannak é, mind akit beszéltél. Felelt: Bizony úgy van az. Ezek után el oszolván mind az fatens, s mind az környülállók. És viszont idő múlva oda menvén a fatens többekkel együtt. Senkij nem kérdezte, aszt mondotta, hogy az olta már ott volt Takácsné, az ki Patakj István felesége, és azt mondotta: csak hadgyon békét, nem viszik már el többször, és hogy nagyon meg ijedt az Takácsné. 3-dik Tanu. Nagy György annorum circiter 27 fide mediante fatetur. Hallotta a fatens bizonyossan az patiens szájábúl, maga tartván az midőn az földön vergődött, Sok ideig nem Szólván. A midőn nagy fohászkodások után meg szóllalt,két ízben Jésus Máriát említett, és ismeg el halgatván, mig Takácsnét oda nem hítták, nem Szólt, hanem csak rázódott az Szent nevek említése után. Az midőn pedig az Takácsné oda ment, az többi Asszonyok mondották Takácsnénak: szólljon nékj, mert csak őt kívánta. És Takácsné Szólt: Suska, Suska. De arra Sem Szólt, hanem Szentelt vizet adattak nekj véle, s így Szóllalt meg, s azt mondotta: miért ad nékj ollyan büdös vizet, az előtt nem illyet attál. Minő jó bort attál, és minő Szép pohárbúi ittunk az hol együtt voltunk. Az után üdő múlva azt mondotta, hogy csak ne báncsuk, már Soha többé el nem visznek, mert
