Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.
I. Egyszerű óhajtó és parancsoló formák
51 91. Hasfájás gy. Térj meg, térj meg, hetvenhétféle nyavalya! /Atyha, Ud/ 92. "Szemölcs" vagy "támadás" gy. Mikor a beteg meglátja először az újholdat, az első és második lábujja közé nyúl, az ott talált földdarabbal háromszor körülkeríti a beteg helyet, majd leköpi háromszor és átdobja a fején e szavakkal: Múljál el, menjél el a hegyek közzé, a viiőgyek közzé, ahun a nap nem süt, a szél nem fúj! /Szamoshát/ 93. Jégeső elküldése Fejszével keresztben intenek arrafelé, amerről jön a jég. Háromszor mondják: Jég zápor, f e ny e udő, tdvojzál el határainkról, kősziklákról kősziklákra. Ezután földbe ütik a fejszét. /Gyimesfelsőlok, Csík/ 94. Hasfájás gy. A gyógyító a gyerek köldökét kerítgette a mutatóujjával, ezt mondva: Kékszemű látta, megigézte. Menj e'l te betegség oda, ahol bikák nem dönkölnek, kakasok nem szólnak, kősziklába, és hagyjad tisztán ezt a szegény gyereket. IKlézse, ML/ 95. "Udma" gy. Három alkalommal háromszor kerítette a fájós nyakat és húzogatta: Menj el a kősziklákba, hol a kakasok nem szólnak, a kutyák nem ugatnak, a tündérlányok jácoodnak. A fejiken menj bé, a talpikon menj ki, és ez a lyány olyan tisztán maradjon, mint az anyja szülte erre a világra. ISomoska, ML/ 96. Jégeső elhárítása Fejszével vagy késsel vet a felhővel szemben keresztet, s mondja:
