Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

I. Egyszerű óhajtó és parancsoló formák

52 I

I. 1. Eredj oda fekete felhő, hol fekete kókisszo nem hallszik, kovászos kenyeret nem esznek, fekete kutyák nem ugatnak, tündérlányok nem jáooodnak! Újra keresztet vet. Háromszor mondja el; ha kész, a fejszét földhözvágja. /Gyimesfelsőlok, Csík/ 97. U.az Apor eső ne gyere! Ne verd el az Isten embernek élő kenyerit! Hanem menj' el a kősziklák hegyire, hol vadleány ok laknak, kovászos kenyeret nem használnak, ugatlan emberek lakoznak. /Gyimesközéplok, Csík/ 98. Hurutos gyerek gy. Katikának hetvenhétféle betegsége, a hetvenhétféle nyilalásai menjetek ki az egéjsz testyiből. Vigasztaló Szentlélek Úristen vigasztalja meg. Te betegség oda menj, hol kakasszót nem hallaoo s Isten nevébe nem adakoznak. Kőpárnából vetett ágyat adnak, sűtelen pogácsát, s fotelen galuskát adnak. /Lészped, ML/ 99. "Urszita" gy. Volt egy öregasszony, aki rá tudott olvasni: kilenc vasat megtüzesített, majd vízbe tette. Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy. Keresztet vet és mondja: Az urszita elmenjen, a kősziklához, hol kutyaugatás nincs, madárcsirikolás, emberszózat, kakaskukorékolás nincs. Újból keresztet vetett rá. A beteg a vizet hazavitte, ivott belőle kilenc cseppet. Megmosakodott benne, és három napig az ágy alatt tartotta, ahol aludt. Végül eUY gyümölcsfa tövébe öntötte és meggyógyult. /Pusztina, ML/