Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

I. Egyszerű óhajtó és parancsoló formák

36 I

I. 1. 5. "Árpa" gy. A gyógyító a beteget a kúthoz viszi. Ott a merítés mozdulatát utánozva mondja: Menj el árpa, menj el! /Kőszegszerdahely, Vas/ 6. "Hideglelés" gy. A beteg fehérneműjét a Dunába dobták, e szavakkal: Isten veled, hideglelés! /Pest m./ 7. Fejfájás gy. Napkelte előtt kilenc forgácsot szed össze a beteg szótlanul. Mikor kel a nap, háromszor mondja, a forgácsokat háromszor a fején keresztül dobva: Menj ki nap a fejembül! /Magyarfalu, ML/ 8. "Árpa" gy. A beteg megkerekíti szemét kisujjával háromszor, majd úgy csinál, mintha az árpát háta mögé dobná, e szavakkal: Tövesedjék máshova. /Kiszombor, Tr/ 9.1. U.az A beteg a kutat kerüli háromszor, sóval a kezében, minden kerülésnél háromszor az árpához nyomja a sót, ezt mondva: Kútba árpa! ICun, Ba/ 9.2. U.az Menj oda, árpa! /Maconka, He/ 9.3. U.az Menjen a kútba! /Jászapáti, Szo/ ÍO.I. U.az A gyógyító követ vesz fel, saját fülibe nyúl, majd keresztet vet a beteg szemére, majd a követ eldobja és utánaköp: Ph, vesszen el a kövek közé! IBeregrákos, Be/ 10.2. "Igézet" gy. Szenesvizet készítenek. A gyerek szeme közé hintenek belőle ezt mondva: Vesszen el a kövek közé ez az igézet! /U.ott/ 10.3. Betegség gy. A beteg ingét hirtelen mozdulattal lerepesztették a testéről és azután kő" alá tették: Vesszen a kő alá! /Pálháza, Ab/