Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

I. Egyszerű óhajtó és parancsoló formák

32 II

. 1. II. Vetés óvása verébtől Új sírról hozott hanttal háromszor megkerülik a táblát, aztán bedobják a hantot a búzába vagy kölesbe és mondják: Jól megőrizd! "Akkor nem létezik, hogy a veréb rámenne a táblára." /Ivánc, Vas/ 12. Eltűnt pásztorkutya megkerítése Hazajön a kutya, ha a kemencébe háromszor bekiáltják: Prücsök, gyere haza! /Szentmárton és Sasvár-puszták, So/ 13. ővás visszajáró halottól Aki félt a halottól, annak a sírdombról földet tettek a nyakába, vagy a temetőből hazaérve a sütőkemencébe küldték, és bekiáltották háromszor a kemencébe: Bárcsak itthon volna XY! I Sárköz/ 14. Fejfájás gy. A fejfájós kösse el jó szorosan a fejét, ezt mondva: Kivül maradjik a fájás! Csak késő éjszaka vegye le, de napfeltekor üjra kösse el. /Hajdudorog, Ha/ 15.1. "Árpa" gy. A beteget szembeköpték, ezt mondva: Vesszen el! /Záhony, Ung/ 15.2. U.az Ptüj ptü! Múljon el! /Karancskeszi, Nó/ 15.3. "Kinövés" gy. Mújjik el! ITapolcafő, Ve/ 16.1. "Árpa" gy. A beteg hajnalban árpával kerekíti a szemét, majd az árpát e szavakkal dobja háta mögé: Az én árpám múljon el! /Jászladány, Szo/ Azonos szövege

k: Doboz /Bé/; Ordas /Pe/; Andrásfalva /Bu/ 16.2. U.az Pü, püj múljon el az árpám! IMogyoróska, Ab/ 16.3. U.az Árpám múlj el! /Koppányszántó, To/