Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.
Bevezető
18 106-108; 'egyik dolog lehetetlen - a másik dolog lehetetlen', IV. 2. 36-37./, de ez - legalábbis a magyar ráolvasás-anyagban kevéssé jellemző a jelölt, alárendelő /úgymint, akkor-ha, stb. szerkezetes/ formákhoz képest. Gondolatpárhuzamos ismétlő szerkezetek a kijelentő ráolvasások párbeszédes formái is, amelyek párhuzamos utalásokat tartalmaznak a jelenlegi és kívánt állapotra, ill. a cselekmény mindennapi és mágikus jelentésére /állítás - tagadás, két különböző igazságtartalmú állítás, kérdés és felelet, stb. szembeállításával: 'valami van - nem igaz', 'valami van - valami nines', stb. - VI.1; VIII.1. 31-46./ Tehát az egyszerű formák metaforáinak jelentésbeli parallelizmusa itt szintaktikai parallelizmusként jelenik meg. A cselekményre utaló metafora kétféle jelentésének kijelentő mondatokban való párhuzamos közlése szintaktikailag jelölt formákban, kötőszavakkal összekapcsolt mellékmondatos szerkezetekben is történhet. Ezek közül kiemelt szerepe van a nem-hane m mellérendelő szerkezetnek, amely a mágikus cselekmények bármely fajtájához "rögtönzött" magyarázat releváns szerkezetének látszik, legalábbis keleteurópai alkalmazási területén /V III.2./. Kisebb jelentősége van a ráolvasó gyakorlatban a célhatározói mellékmondatos szerkezetnek, amelyek a cselekmény mágikus jelentésének "magyarázatát", vagy mágikus céljának "kijelentését" tartalmazzák: 'csinálok valamit, azért, hogy valami történjék', vagy az analógiás mágia elve alapján: 'csinálok valamit, azért, hogy valami hasonló történjék' /VIII.10. 1-3, VIII.45, VIII.48-50, stb./. A párhuzamok szintaktikailag jelölt formái közül a ráolvasó gyakorlatban legnagyobb jelentősége az úgy-min t és akko ramiko r, ill. hadakkor, stb. kötőszavakkal összekapcsolt alárendelő szerkezeteknek van. A főmondat /S-tag/ a mágikus funkciót közvetlenül kifejező kívánság: /úgy, akkor/ 'történjék
