Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

16 A kijelent

ő /állító és tagadó/ formá

k /VI./ a mágikus funkciót nem közvetlenül fejezik ki. Mint személytelen, irányulás nélküli szövegek nem utalnak A-nak B-re gyakorolt hatására, csak a "teljesülés" végeredményére. Ez mind logikai, mind grammatikai szinten többféleképpen történhet: például az óhajtott cél "kijelentése" vagy a jelenlegi állapot tagadása, meghazudtolása, stb. /'a betegség elmúlt/elmülik', 'a betegség nincs', 'a betegség nem betegség', stb./. A ráolvasások egy része önállóan működik a mágia eszközeként /ha társul is hozzá kísérőcselekmény/, más része csak cselemény-szöveg kapcsolatban létezik, a mágikus funkciót a cselekménnyel együtt kifejezve. A szöveg valamilyen módon utal a cselekményre: azt mágikus jelentéssel látja el, hiedelemtartalmát világosabbá, konkrétabbá teszi. A cselekményre utaló szövegelemek a rítus /R/-eleme

k; többtagú ráolvasásokban R-tago

k. A cselekményre utalás kijelentő /VIII./ ill. kérő-parancsoló formákban /II.1., IV.1./ egyaránt történhet. Elterjedt - a mágia általános gyakorlatába tartozó - eszköze a cselekmény mindennapi és mágikus jelentésére egyszerre utaló metafora /pl. "harmatszedés", "árpaaratás": VIII.1. 1-23, IX, X.l-10, VII.1. 54-60, stb./ alkalmazása. A fenti egyszerű formák, és a cselekményre utalás itt emiitett módszerei az alapjai a magasabb szervezettségű ráolvasások párhuzamos szerkezeteinek: A legegyszerűbb felsoroló formák hasonló tartalmú kijelentések vagy kívánságok ismétlése által létrejövő gondolatpárhuzamos szerkezetek /I.l. 29-32, 1.2. 23-24, 1.2.26, II.1.95, II.2. 2-5, stb./. A felsorolás több összetett ráolvasás-típus fontos szerkezeti eleme; a tisztán mágikus szövegekben általában "végtelen" /kötetlen számú/ ismétléssel /IX.14-19, XII.1-25, stb./, a vallásos tartalmú szövegekben gyakran hármas szerkezetekbe foglalva /hármas fohász, áldás,