Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

14 tett három tényezőjén kívül az imában egy negyedik is szerepel: a C-nek nevezett közbenjáró: a keresztény vallás természetfeletti lényei, vagy bármilyen "felsőbb hatalmasság". Az ima nem a befolyásolandó objektumhoz, hanem a közbenjáróhoz szól: A ráolvasó A C-t B befolyásolására kéri. Ez az A-»C-»B viszony a vallásos viszon

y. Az áto

k és áldá

s szintén közbenjáróval teljesítteti a kívánságot, de nem C-hez fordul, hanem rá hivatkozva a befolyásolandó B-hez. Tehát "B befolyásolása" értelemben az átok és áldásszövegekben a mágikus viszony is C kifejeződik. Ezt az -viszonyt mágikus-vallásos viszon

ynak nevezzük. E vallásos szerkezetű - és tartalmú - szövegek csak funkcionális kritériumok alapján határolhatók el a ráolvasástól: A ráolvasás-szerepben - a mágia eszközeként - használt ima, áldás és átok ráolvasásnak tekintendő. Különösen a magasabb szervezettségű, bonyolultabb ráolvasásokra jellemző, hogy egyazon szöveg is gyakran tartalmaz formailag ráolvasásnak, valamint imának, áldásnak vagy átoknak minősíthető szövegelemeket /pl. a XII. és XIII. csoport sok szövege ilyen/. Az egyszerű mágikus ill. vallásos formák - a mágikus ill. vallásos vagy mágikus-vallásos viszony legegyszerűbb, közvetlen kifejeződései /1.1, II.1, XIV.1-41./ - pedig a mágia egyformán, egyenértékűként használható eszközei. Gyakran fejeződik ki azonos konkrét szituációban ugyanaz a hiedelemtartalom a fenti formák bármelyikében /'betegség szűnj meg', 'Isten szüntesd meg a betegséget', 'betegség, szüntessen meg az Isten'/. A fenti viszonyokat nyelvi szinten közvetlenül kifejező kérő és parancsol

ó /kívánság, parancs, fohász, stb./ fo

rmákat szubjektiv /S/ szöve

gnek nevezem. A legegyszerűbb S-szövegek csakis e viszonyt fejezik ki - a konkrét szituációra, betegre, betegségre, stb. és a konkrét B tényezőre vonatkoztatva /1.1. 1-27, XIII. 101-140, XIV. 1-41./. összetett ráolvasások S-tagjaként általában azok változó, a konkrét szituációhoz