Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

11 lévő műfaj. Az azelőtti századok "népies" ráolvasás-gyakorlatára ezekből a szövegekből kell következtetnünk. A XIX. század előtt is csak szájhagyomány űtján terjedő szövegkincsből nincsenek feljegyzéseink, az utóbbi két évszázadban gyűjtött gazdag anyagban azonban megkülönböztethető egy vallásos tematikájú szöveg-anyag, amely a papi-szerzetesi használatból került a paraszti gyógyítók kezére, ill. jutott be a ráolvasáskincs egészének szájhagyományozó folyamataiba /XIII-XIV, részben a XII. csoport szövegei/. A gyógyítók néhány hosszú, bonyolult szöveg tudásával, a családon helüli pontos, szöveghű hagyományozásával emelkedtek ki közösségükből, a népi gyógyászat általános gyakorlatából. A jelenkori ráolvasások számszerűleg jóval nagyobb része a köztudott, mindenki által használt, nem specialistákhoz kötődő szöveg. Ezek általában egyszerűek, közérthetőek és többnyire rövidebbek, mint a gyógyító specialisták ráolvasásai /az I-V. szövegek, a IX. csoport rövidebb szövegei, a XI.3. "holdfohászai", stb./ Adataink nagy része pozitiv célú mágiára vonatkozik. Legkisebb számban a "fekete mágia" ráolvasásai: a szerelmi rontással, betegség, halál okozásával, eső "elkötésével" kapcsolatos szövegek maradtak fenn. A pozitiv célú szövegek legnagyobb része betegséggyógyító ráolvasás. De ezen kívül a mindennapi élet /étkezés, ruházkodás, tisztálkodás, féregűzés, stb./, a növénytermelés /főleg gabona és gyümölcs/, állattartás /a tehén óvása rontástól, tejhaszon, tojáshaszon biztosítása/, valamint a táplálékkészités /főleg kenyérsütés, köpülés/ igen sok területét végigkísérte a ráolvasó gyakorlat. Kiemelkedik a különböző krizis-helyzetekhez kapcsolódó szövegek nagy száma: betegségeken kívül pl. vihar, jégeső, vagy élősködők elhárítása a háztól. Ami a gyógyító ráolvasásokat illeti, ezek döntő többségben az embergyógyászathoz kapcsolódnak, összefüggésben azzal a ténnyel, hogy az állatgyógyászat