Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

BEVEZETŐ E szöveggyűjtemény a magyar ráolvasások legnagyobb­részt XIX-XX. századi gyűjtésekből származó anyagát mutatja be. Kötetünk tartalmazza mind a publikált, mind az archivális anyag nagy részét. A ráolvasás a parasztság emlékezetében, ritkán még használatában is, mai napig gyűjthető. Az első magyar nyelvű ráolvasás-feljegyzés a XV. századból való; ezt követően a XVI-XVIII. századból mintegy százötven szöveggel rendelkezünk. Ezek egy része papok, szerzetesek által feljegyzett kézirat /kis részben latin nyelven/: a korábbi századokban a hivata­los egyházi rítus részeként működő benedikciók már ekkor fél­hivatalos, vagy tiltott egyházi használatú szövegtöredékei, vagy egyházi személyek által használt, de sohasem hivatalosan előírt áldásszövegek. Ezek legtovább szerzetesek kezén marad­tak fenn, miközben paraszti gyógyítók használatába is átke­rültek. Történeti adataink nagyobb része a nemesség XVIII. századig tartó ráolvasás-használatára vall. Az ő kéziratos receptgyűjteményeikben fennmaradt szövegeknek a későbbi pa­raszti szövegkinccsel is vannak közös vonásai, de inkább az előbb említett átmeneti, félhivatalos egyházi szöveganyaggal mutatnak rokonságot. Jelenkori adataink szerint az utolsó két évszázadban a ráolvasás már lényegében csak a parasztság használatában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents