Nagy Ferenc (szerk.): In memoriam Magyary Zoltán.
A magyar tudomáfiypolitika alapvetése (1927) [Válogatás]
d) A könyv- és folyóirattermelés tekintetében, mint a magyar szellemi élet válságáról a Budapesti Szemlének 1923. évi szeptemberi, valamint a Revue deHongrienak 1923. évi október 15-i számában megjelent dolgozatban e sorok írója kimutatta, helyes eredmény eléréséhez az szükséges, hogy a kiadványok számán kívül azok terjedelmét és példányszámát is figyelembe vegyük. Az utóbbi kettőre vonatkozó adatok a múltra nézve nehezen gyűjthetők. Az 1861—1900. közti időszakban megjelent magyar nyelvű eredeti tudományos munkák számára vonatkozólag a következő kimutatás nyújt bizonyos tájékoztatást. (L. Kóssa Gyula i. mű 13. 1.) Űjabb és részletesebb adatokat, sajnos, nem sikerült megszereznünk. Tudományszakok 1861—1870 1871—1880 1881-1890 1891—1900 Vegyes tudományos munkák. Gyűjteményes művek. irodalomtörténet. Könyvészet 260 457 753 608 Jog- és államtudományok. Politika. Statisztika 986 1595 1439 1786 Orvosi tudományok 232 257 305 452 Természettudományok 226 646 615 411 Bölcsészet 73 64 114 86 Történelem. Életrajzok. Emlékiratok. Levelezések. Régészet. Hitregetan .. 538 848 960 959 Földrajz. Néprajz. Utazások. Térképek. 136 334 554 642 Mennyiségtan. Csillagászat. Műtan .. 154 369 447 402 Nyelvtudomány 206 429 831 905 összesen .... 2811 4989 6068 6251 Az e) alatti adatok feldolgozásával eddig nem foglalkoztunk. Pedig közoktatásunk költségeinek túlnyomó részét, felsőoktatásunkét és tudományos intézményeinkét pedig mondhatni kizárólag az állam viseli és ezért az alábbiakban közölt adatok alkalmasak annak feltüntetésére, hogy a kultúránk iránti áldozatkészség hogyan hullámzott az idők folyamán és kultúrpolitikánk, főleg tudománypolitikánk mennyire volt következetes vagy szakadozott. 1867. óta a magyar állami költségvetések és annak megfelelően a zárószámadások a különböző igazgatási ágaknak és kormányzati feladatoknak megfelelően elkülönítve tüntetik fel az állami kiadásokat. Tanulságos a rendes kiadások hullámvonala, de még jellemzőbb a rendkívüli kiadások alakulásának figyelemmel kísérése. Indokolt eljárás az utóbbiaknak külön feltüntetése, sőt széjjelválasztása átmeneti kiadásokra és beruházásokra, utóbbiak alatt csak az ingatlan államvagyon gyarapítására fordított kiadásokat, átmenetiek alatt pedig az összes egyéb rendkívüli kiadásokat értve. Indokolt ez azért, mert a rendes kiadások előirányzata nagyrészt olyan szükségletekből áll, amelyeken változtatnia a kormánynak alig van módjában. A fennálló intézmények fenntartásának normális szükségleteit, a rendszeresített állásokra kinevezett tisztviselők illetményeinek költségeit, a törvényszabta feltételeknek megfelelően nyugdíjba helyezett állami alkalmazottak ellátását vagy a felvett állami adósságok kamatszükségletét stb. a költségvetésbe kénytelen-kelletlen fel kell venni. Ezek az úgynevezett realitások, amelyeknek csak pontos konstatálása, de nem mérlegelésük történik a költségvetésben. A rendes kiadások közt csak a kisebb rész az, amelynek á 37
