Nagy Ferenc (szerk.): In memoriam Magyary Zoltán.
A magyar tudomáfiypolitika alapvetése (1927) [Válogatás]
költségvetésbe való felvétele vagy fel nem vétele a kormánynak, illetve a törvényhozásnak tetszésétől függ és így a hivatalos kultúrpolitikára jellemző. Mégis a rendes kiadások megfigyelése is arányainak alakulásával fontos tanulságot nyújt a felvetett kérdésre. A költségvetés rendkívüli kiadásai azonban fogalmuknál fogva olyan szükségleteket jelentenek, amelyek nem az állami élet rendes folyományai, hanem csak egyszersmindenkorra merülnek fel, vagy ha több éven át ismétlődnek is, állandó jelleggel nem bírnak. Ezeknek a szükségleteknek elfogadása és a kielégítésükről való gondoskodás mindannyiszor új elhatározás elé állítja a költségvetés megalkotóját, amely elhatározásban aránytalanul nagyobb szabadsággal rendelkezik, mint a rendes kiadások túlnyomó részénél. Ehhez járul az a körülmény, hogy az átmeneti kiadások között a legritkább esetben, a beruházási kiadások között pedig sohasem fordulhatnak elő személyi kiadások és ezért ezek a kiadások különösen mutatnak intézmények létesítésére. A számszerű adatok közlését megelőzőleg azonban szükségesnek látszik két kérdésnek tisztázása. Az egyik az, hogy az államnak a trianoni béke általi megcsonkítása a költségvetési adatok értékelésében milyen változást idézett elő. Köztudomású, hogy a béke rendelkezései által Szent István koronája országai területének 67-3°/o-át, lakosságának pedig 58:4°/o-át vesztette el. Ez adatokra, valamint arra nézve, hogy kulturális intézményeink tekintetében mi a veszteségünk, utalok Buday Lászlónak Magyarország küzdelmes évei (1923) című munkájára. Mindezeknek és más számításoknak figyelembevételével költségvetési vonatkozásban az az eredmény állott elő, és a pénzügyminiszter a jóvátételi bizottsággal és más külföldi tényezőkkel való tárgyalásai alkalmával is azon számítási alapra helyezkedett, melynek levezetését itt mellőznünk kell, hogy Csonka-Magyarországra a háború előtti Magyarország kiadásainak és bevételeinek 45-733%-a esik. Ha tehát a mai Magyarország aranykoronában számított adatainak a háború előtti Magyarország költségvetési adataival való összehasonlítását végezzük, a közoktatásügyi tárca kiadásainak sommájánál is e tárca veszteségeit kipuhatoló speciális számítások hiányában ezt az alapot kell elfogadnunk. Természetesen az egyes költségvetési címeket az ország megcsonkítása különböző mértékben érinthette, némelyiket jobban (például az állami elemi oktatást), másokat kevésbbé (például a tudomány és művészet céljaira szolgálókat), továbbiakat pedig egyáltalában nem (például a központi igazgatásnak, a budapesti Pázmány Péter-tudományegyetemnek stb. címeit). A másik előre tisztázandó nehézség pénzünk vásárlóerejének fokozatos hanyatlása, hogy a háború utáni költségvetések nagy összegeinek a helyes összehasonlítás kedvéért aranykoronára való átszámítása a különböző időpontokban mi módon történjék. Ezért a háború utáni költségvetéseknek abszolút számokban közölt fontosabb adatai a következő kulcs szerint számítandók át: 1 aranykorona 1921/22-ben = 125 papírkorona, 1922/23-ban 456-5, 1923/24-ben 6122, 1924 júliusában 17.600, 1924 augusztusától 17.000 papírkorona, 1925/26-ban személyi kiadásoknál 17.000, dologiaknál 15.000 papírkorona. Az egész fejlődés áttekintése végett mindenekelőtt fontos tudnunk azt, hogy az állam összes kiadásaiból hány százalék esett a vallás- és közoktatásügyi tárcára. Azután az utóbbin belül különösen érdekel az, hogy milyen összeg és mekkora arány esett a felsőoktatásra és mekkora a tudomány- és művészetpártolásra. Végül kimutatjuk azt, hogy a földmívelési, pénzügyi és kereskedelemügyi tárca 1926/27. évi költségvetésében a tudományos célokat szolgáló kiadások (Állatorvosi Főiskola, Erdőmérnöki és Bányamérnöki Főiskola, kísérletügy, Statisztikai Hivatal stb.) milyen összegeket emésztettek. 38
