Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.
Bevezetés
gel alkalmazza, de célját eléri: lehetetlenné teszi a felkelés szervezetté válását, s elriasztja a lakosságot a kurucok támogatásától. Persze az is igaz, hogy az utánpótlási bázisuktól elvágott császári csapatok ellátása az ellenséges környezetben szintén csak a legerőszakosabb eszközökkel volt biztosítható, e téren a kor hadseregei semmi kíméletet sem tanúsítottak. Hasonlóképpen jártak el persze a felkelők is, a fosztogatásban, zsákmányolásban, pusztításban vetekedtek a császáriakkal. Wesselényi István, Cserei Mihály és más kortársak reális képet rajzolnak minderről. így azután egy a parasztságra nézve katasztrofális önpusztító folyamat indult meg, amelynek spirálja egyre szélesebben és egyre gyorsabban ragadta magával a szerencsétlen országot. A háború tulajdonképpen értelmetlenné vált, mert politikai célját egyik fél sem volt képes a másikra kényszeríteni és elérni. A felkelés táborának bizonytalanságát növelte, hogy a fejedelmi tisztség helyzete is rendezetlen, illetve jogilag ellentmondásos volt. Rákóczi, a franciákkal való egyesülés stratégiai elvét tartva jogosan elsődlegesnek, egyelőre nem foglalkozott Erdély ügyeivel. Mindezen okok összegződése kövefckeztében 17o4 nyarára teljes káosz, értelmetlen pusztítás és a politikai rendezés kilátástalansága jellemezte az erdélyi helyzetet. Rákóczi csak 17o4 tavaszától lát hozzá, fokozatosan és közvetve, a rendcsináláshoz. 17o4 márciusában megkezdi működését a felkeléshez kényszerből csatlakozott Teleki Mihály mint főárendátor a kincstári jószágok és jövedelmek adminisztrátoraként, majd júniusban Erdélybe érkezik a fejedelem személyes megbízottja, Radvánszky János. A rendeződés irányába mutató fontos állomás volt Rákóczi fejedelemmé választása 17o4. július 8-án a gyulafehérvári országgyűlésen. Ez ugyan elengedhetetlen volt az anarchia felszámolásához és hatékony közigazgatás kiépítéséhez, de egyúttal több gondot is teremtett, s Rákóczi személyes megjelenéséig amúgyis csak elvi jelentőségű volt. Mindenekelőtt Rákóczi megválasztásával az erdélyi fejedelmi trón jogos vagy tényleges igénylőinek a száma négyre emelkedett, bár e pillanatban egyikük sem tekinthette reményteljes várományosnak magát. Rákóczi azért ragaszkodott a rendi felfogás szerint törvényes megválasztáshoz, mert csak ezáltal látta megteremtve fejedelmi jogát az erdélyi ügyek intézéséhez. Rákóczinak ez a célja, aminek teljesülése egyéni életútját később, 1711-ben döntően befolyásolta /a szatmári béke elutasításában ez az alapvető indoka/, nem minden ellentmondás nélkül valósult meg. II. Apafi Mihály és Thököly Imre egykori fejedelemmé választása - legalábbis formailag - éppolyan tör8