Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.

Bevezetés

vényes és érvényes volt, illetve éppolyan ingatag alapokon nyugodott, mint Rákóczié. Az 5 megválasztása természetesen nem ellenük irányult, bár az erdélyi nemesség körében mindkét hajdani fejedelemnek, illetve az általuk képviselt politikai irányzatnak voltak hívei. Rákóczi megválasztása természetesen a negyedik, de nem választott jelölt, I. Lipót fejedelmi jogait érvénytelenítette, viszont éppen a római császár és magyar király rendelkezett azzal, amivel a másik három fejedelem nem: erős és jól képzett ezredei állomásoztak Erdélyben. Márpedig a fejedelmi trón sorsát külső, katonai tényezők döntötték el. E téren pedig Rákóczinak nem voltak a legjobb kilátásai. De befelé, a rendekkel szemben sem volt problémamentes az új fejedelem helyzete. A gyulafehérvári országgyűlés fejedelemválasztási feltételei lényegében hatalom és önállóság nélküli bábbá degradálták a fejedelmet, akinek szerepe csupán a rendi érdekek végrehajtása lett volna. Rákóczi ezeket a feltételeket nem fogadta el. Persze tisztában volt azzal, hogy a fejedelmi pozíciót két módon javíthatja: személyes jelenlétével vagy pedig katonai erő beküldésével. Erdélyben azonban aránytalanul rövid időt töltött, tölthetett a fejedelem. 17o4 végén Rákóczi két további, alapvető intézkedésre szánta rá magát, hogy a rendcsinálás terén előrehaladás történjék Erdélyben. Személyesen ekkor még mindig nem tudott a fejedelemségbe menni, ezért mintegy a fejedelmi hatalom pótlására, illetve megalapozására létrehozta az Erdélyi Consiliumot, s 17o4. december 2o-án kinevezte tagjait Teleki Mihály, Barcsai Mihály, Jósika Gábor, Sárosi János és Kolozsvári Márton személyében. A hivatal titkára Bartha András lett. A hivatal funkciója a fejedelmi hatalom kiépítésének első lépcsőfoka lett volna, mintegy előkészítendő Rákóczi személyes bejövetelét. A feladat azonban nem volt könnyű és ellentmondás nélküli. Először is: hatásköre korlátozott volt, elsősorban a kincstári igazgatásra terjedt ki, s a mellette megszervezett Commissáriátussággal együtt a hadak ellátásáról kellett gondoskodnia. Feladata volt a portális gyalogok után járó pénzbehajtása is. Funkcióját csak a megyék és székek apparátusán keresztül tudta ellátni, mivel végrehajtó hivatalnoki szervezettel természetesen nem rendelkezett. Valójában utasításokat, rendelkezéseket küldözgetett a megyéknek és székeknek, amit azok vagy végrehajtottak, vagy nem. Ez a Consilium munkáját eleve korlátozta, hatékonyságát csökkentette. Ezenkívül azonban az új hivatal egy belső, tulajdonképpen politikai ellentmondással is küszködött. Mint Trócsányi Zsolt megállapította: "Egyfelől a fejedelm

i kormányzat szervének kellett lennie - a fejedelem politikája eszközének; másrészt az erdélyi nemessé

g vezetőiből állott - akik a nemesi 9