Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.

Bevezetés

tett a helyi lakossággal. Sok erdélyi főnemes, nemes a román fejedelemségekbe, Moldvába és Havasalföldére menekült. Rákóczi 17o8 elején tett újabb és utolsó kísérletet a fejedelemség visszaszerzésére. Februárban Nagykárolyban hosszasan tanácskozott a menekült erdélyi rendek képviselőivel, majd Károlyi Sándort nevezte ki új főparancsnokká, s a Kisvárdán kiadott Regulamentumban szabályozta a menekültek bekvártélyozásának és ellátásának rendjét. Az 17o8-ból származó mintegy 9o irat világos, de nem lelkesítő képet ad az erdélyi kuruc hatalom újjászervezésének kísérletéről, a rendek magatartásáról, s a Consilium teljesen alárendelt, formális szerepéről. Az új főparancsnokká kinevezett Károlyi 17o8. április 4-től sorozatosan bocsátotta ki rendelkezéseit a fejedelemség katonai visszaszerzésének céljából. Ezekben a Consilium neve hivatkozásként ugyan többször szerepel, de nyilván csak a rendi-nemesi érzékenység kímélése céljából, hiszen a hatalom és kezdeményezés teljes egészében az új főparancsnok kezében van. Károlyi ugyanis jól tudta, hogy ha az erdélyi megyéktől és székektől bármiféle anyagi és politikai támogatást akar, be kell tartania a rendi játékszabályokat, vagyis meg kell szereznie a nemesi önrendelkezés szerveinek legalább formális beleegyezését a tervezett intézkedésekbe. Márpedig ezek fontosak lettek volna az akció anyagi megalapozása céljából. A megindítandó katonai akcióhoz ugyanis - amelyet Károlyi részben tisztántúli ezredeire, részben az erdélyi menekültek katonáskodóira akart alapozni - pénzre, illetve ellátási bázisra volt szükség. Az elképzelés szerint a Partium megyéire 20.000 forint készpénzt és 2000 exportra szánt ökröt vetettek volna ki: az előbbiből a hadak fizetését, az utóbbiból ruházatát biztosították volna. /A Partium megrovását a marosvásárhelyi országgyűlés törvénycikkei egyébként lehetővé tették./ A tasnádi, majd ennek folytatását jelentő zsibói "confluxus" tárgyalásai azonban tipikus képét nyújtották a rendimegyei lassúságnak, idővontatásnak, jogi-formai okokra történő hivatkozással a végső döntés elől való kitérésnek. Mindebben persze az erdélyi nemesség politikai magatartásának változása, a felkelés sikere iránti bizalmatlansága tükröződött. Hosszas tárgyalások után Károlyinak csak nyárra sikerült megszereznie a megyék hozzájárulását a terhek vállalására és bizonyos menynyiségű rézpénz forgalomba bocsátására, ami viszont a hadak ellátása szempontjából lényeges lett volna. Károlyi csapatai tehát meglehetős késéssel tudtak csak megindulni, s az eredmény is megfelelt az előkészületek vontatottságának. 14