Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.

Bevezetés

ményektől függött. A marosvásárhelyi országgyűlés /az egyetlen erdélyi diéta, amelyen Rákóczi személyesen is jelen volt/ a közigazgatás terén is megkísérelte a rendcsinálást, illetve annak újrakezdését. A VIII. t.c. elrendelte a Consilium /újra való/ létrehozását, tagjai: Pekri Lőrinc, Barcsai Ábrahám és Mihály, Thoroczkai István, Kemény László, Mikes Mihály, Vay Ádám, Teleki Mihály és Arelt János. A XVII. t.c. pedig visszamenő hatállyal általános elszámoltatást írt elő minden olyan tisztségviselő személyre, akinek kezén állami jövedelem fordult meg. E rendelkezés végrehajtása azonban még 171o-ben is csak folyamatban volt, s végül nem is fejeződött be, sok sikkasztó tiszt örömére. Közéjük tartozott az a Kismarjay Albert is, aki éveken át dési kamaraispán volt, a Partium kincstári igazgatásának prefektusaként szolgált. S azonban nem úszta meg szárazon az elszámoltatást, kiderült ugyanis, hogy többféle visszaélést is elkövetett: a befolyó készpénzjövedelemből az ezüstpénzt rézre cserélte ki, az adóban beszedett ökrök helyett saját,jóval csekélyebb súlyú hitvány marháit adta át, anyósa neve alatt takarmányt és élelmet adott el a hadaknak magasabb áron, stb. Rákóczi bebörtönöztette, s a kiküldött bizottság tcbb ezer forintos kártérítésre ítélte, amiből néhány ezer forintot kifizetett, a többiért birtokos nemes barátai kezességet vállaltak. De az összeomlás miatt végleg őt sem tudta elszámoltatni a fejedelem. Visszatérve a Consilium sorsának alakulására, Trócsányi Zsolt tanulmányából"

1" tudjuk, hogy a tanács Hol. május 16-tól augusztusig ténylegesen működött, legalábbis tudomásunk van arról, hogy több ülést is tartott. De az általunk kiadott anyagban ebből az évből, beleértve a marosvásárhelyi országgyűlés előtti hónapokat is, mindössze csak 7 dokumentum található. Olyan rendszeres ügyintézésről és működésről, mint 17o5ben,közel sem beszélhetünk. Ez a néhány irat is elsősorban a tisztek megkezdődő elszámoltatásáról, illetve az ezzel kapcsolatos gondokról és akadályokról szól. De még ez a nagyon halvány, vérszegény újrakezdési folyamat is csakhamar félbeszakadt: Rabutin 17o7 októberében csapataival visszatért Erdélybe, s a fejedelemség ismét elveszett Rákóczi számára. A Partiumot, illetve a tiszántúli vármegyéket elözönlötték az erdélyi menekültek. Számuk mintegy 8-10.000 főre tehető, természetesen családtagjaikkal, szolgáikkal, cselédeikkel együtt. Legtöbben nemesek voltak, akik állatállományuk egy részét is magukkal hozták. így azután az exulánsok ellátása komoly gondot okozott Rákóczinak és az amúgy is kiélt megyék lakosságának, s nemegyszer konfliktushoz is veze+U.o. 175. 13