Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.

Bevezetés

szakasza, s a Consilium - bélső ellentmondásai, "kétlelkűsége" ellenére is - talán ekkor volt legközelebb ahhoz, hogy kedvező külső körülmények esetén a fejedelmi hatalom tényleges képviselője és építője legyen, vagy legalábbis ebbe az irányba fejlődjék. Külső körülményeket említettünk, s ez konkrétan a katonai viszonyok alakulását jelentette. Rákóczinak az a terve, hogy 17o5 őszén jelentős katonai erő élén Erdélybe megy, e téren kedvező fordulatot látszott jelezni. A fejedelem a szabadságharc alatt két ízben tett kísérletet, hogy személyes jelenlétével, demonstrációként a nemzetközi diplomácia előtt és a rendek számára is, birtokba vegye fejedelmi székét, és erősítse a fejedelmi hatalom pozícióit. Először 17o5 őszén, éppen azután, hogy Magyarországon sikerült átmeneti egyensúlyt kialakítania a felkelés táborán belül a megyék, a főurak, a katonaság, valamint a központi hatalom közt> s a szécsényi országgyűlésen sikerült a vallási ellentéteket is legalább átmenetileg lecsillapítania. Ez az első kísérlet Zsibónál súlyos vereséggel végződött, s a felkelés minden addigi eredménye, a rendcsinálásra irányuló szervezőmunka első lépései is meqsemmisültek,a fejedelmi hatalom helyzete nem megszilárdult, hanem meggyengült, a kedvező fejlődés csírái helyrehozhatatlan károkat szenvedtek. A fejedelemség a császári hadak ellenőrzése alá került. A zsibói csatavesztés végzetes következményekkel járt az erdélyi kuruc államigazgatásra és természetesen a Consilium sorsára is. Nem véletlen, hogy az általunk közölt iratanyagban 17o6-tól egyetlen darab sincs, s a Consilium leveleskönyvében az 17o6-os évszámon kívül egyetlen sor sincs bevezetve. Ennek ellenére más forrásokban a Consiliumra többször is történik utalás, de működéséről, rendszeres ülésezéséről semmiképpen sem beszélhetünk. Rákóczi ugyan elrendelte a tanács újjászervezését, s az új erdélyi katonai parancsnokká kinevezett Pekri Lőrinc nyilván a Consiliummal vagy legalábbis egyes tagjaival való egyetértésben hívta össze a huszti /17o6 május/, a kaplyoni, a medgyesi /17o6. október 27./ és a besztercei országgyűlést, ill. részgyűlést /17o7 eleje/. ,Ezek a rendi gyűlések határozatokat hoztak ugyan a hadellátást célzó kivetésekről, a rézpénzről, a fiskális tisztek elszámoltatásáról, de amikor Rákóczi 17o7 márciusában ismét Erdélybe ment,,ott ugyanolyan zűrzavart talált, mint amilyen a felkelés első évében uralkodott. Másodszor ugyanis 17o7 tavaszán ment Rákóczi Erdélybe. Útja ekkor sikeres, nemcsak a fejedelmi trónt foglalja el, hanem személyes jelenlétével sikerül a rendi állásponttal szemben a fejedelmi hatalom pozícióit is megerősítenie, illetve kiterjesztenie. Persze az elfogadott elvek és papíron rögzített törvények végrehajtása a jövőbeni feltételektől és körül12