Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.

Bevezetés

Rátérve most már a kiadott iratanyagra, ebből kitűnik, hogy Kolozsvárott történő beiktatása és tagjai felesketése után a Consilium első levele 17o5. január 3o-án kelt, s ez a fejedelemhez szólt. Utolsó levelét a hivatal 17o5. november 5-én bocsátotta ki, s ez nem más, mint az akkor már Magyaregregynél táborozó II. Rákóczi Ferenc parancsa a vármegyékhez és székekhez, amelyben a hadai ellátásához szükséges élelem és takarmány szállítását sürgeti. E kilenc hónap alatt - a leveleskönyv tanúsága szerint - a Consilium tagjai rendszeresen üléseztek, feldolgozták a beérkező ügyeket, s a kancellisták összesen 472 iratot vezettek be a leveleskönyvbe. Ez nem kis teljesítmény, a kiadott iratanyag összesen 583 darabjának mintegy négyötöde. Vagyis a Consilium e néhány hónap alatt több iratot produkált, mint a szabadságharc hátralévő évei alatt összesen. Persze nemcsak mennyiségi különbségről van szó, hanem a teljesítmény minőségi csúcsáról is. Később már soha nem képes a Consilium ilyen rendszerességgel és színvonalon dolgozni, bár ennek természetesen lényeges külső okai is vannak. Tevékenységi területét is az első év irataiból tudjuk a legteljesebben rekonstruálni. Puskaportöretés, a fejedelem szálláshelyeinek renoválása, a csatlakozó nemesek birtokügyeinek rendezése, a szolgáló katonák mentességi ügye, hadellátási gondok, pénzverés, a fiskális birtokok összeírása, beszámolók a fejedelemnek, a főparancsnok és felesége asztalának ellátása, tábori korcsmák és mészárszékek felállítása stb. De ez az iratanyag egyúttal a rendi-nemesi ügyintézés lassúságáról és számtalan buktatójáról is szemléletesen tanúskodik.A vármegyék és székek csak többszöri nógatásra, lomhán mozdulnak meg,főleg akkor, ha a hadsereg ellátásához szükséges szolgáltatásokról van szó. A hadsereg húsellátásának formájáról hónapokon át eredménytelen levelezgetés folyik a főparancsnok Forgách Simonnal; a székelyek sem akarják megadni a nekik kölcsönzött gabonát; a fiskális birtokok összeírását sem sikerül befejezni a zsibói csatáig - és így tovább. A Consilium, ha letompítva is, de tolmácsolja a fejedelemhez a nemesség ismert és ismétlődő panaszát, hogy jobbágyaik katonának állnak, s ezen az alapon mentességet követelnek maguknak, családjuknak, sőt egész rokonságuknak. E kérdésben kétségtelenül a rendi-nemesi lélek kerekedett felül a tanács tagjaiban, ami érthető is, hiszen valamennyien egyénileg is érdekelt birtokosok voltak. Mégis, mint mondottuk, összevetve tevékenységének későbbi szakaszával, mikor egyre rövidebb periódusokban és csak formálisan működött, a Consilium életének ez a kilenc hónap a csúcspontja. A folyamatos ügyintézés mellett a fejedelmet rendszeresen tájékoztatják az ország ügyeiről. Különben is ez az időszak még a függetlenségi háború optimista, reményekkel teli 11