Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.

Bevezetés

érdekeket próbálták érvényre juttatni politikájukban."

+ Ez a belső ellentmondás lényegében semlegesítette a Consilium tevékenységét, s eleve kudarcra ítélte azt a reményt és igényt, amit a fejedelem táplált működése iránt. Tovább csökkentette a Consilium hatalmi súlyát Rákóczinak az az egyébként logikus és szükségszerű döntése, hogy 17o5 elején meglehetősen jelentős katonai erővel főparancsnokként Erdélybe küldte gróf Forgách Simont. így azután a Rákóczit uralő területen is ugyanaz a helyzet állt elő, amiről a császárpárti emlékírók megemlékeznek: Nagyszebenben a tényleges hatalom a császári katonai parancsnok, Rabutin kezében van. És ugyanúgy állandó a konfliktus a Consilium és Forgách, mint Rabutin és a Gubernium között. Forgách népszerűtlen volt az erdélyi főurak és a nemesség körében. Először is magyarországi volt. Feleségét és udvartartását is magával hozta, s ezek ellátása szintén a nyomorgó, kiélt országra hárult. Gőgös, nagyúri viselkedése, részegeskedése csak fokozta iránta az ellenszenvet. Az erdélyi hadak parancsnokaival is rossz viszonyban volt, a magyarországi ezredek vezetői lenézték a szerintük szervezetlen, roszszul felszerelt erdélyi csapatokat. De Forgách sem volt megelégedve az erdélyi állapotokkal. Levelei tele vannak panaszszal, váddal az erdélyi viszonyokról, személyekről /különösen Pekrivel volt ellenséges viszonyban/, s a fejedelmet arra akarta rávenni, hogy a Consiliumot megszüntetve, magyarországi helytartón keresztül kormányozza a fejedelemséget. Ez teljesen járhatatlan és csak katasztrófával fenyegető megoldás lett volna, hiszen Cserei Mihály szériát az erdélyi ember mindenkor "gyomorból gyűlölte" a magyarországiakat. Az erdélyi nemesség politikai tudatának ez a szélsőséges transzilvánista eleme persze csak egy emberöltővel előbb, az 167o-es évek kuruc mozgalmainak Erdélyre mindenféle gondot, belső zavart hozó éveiben alakult ki, de Rákóczi nagyot hibázott volna, ha ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyja. Nem is hagyta, s nem fogadta el Forgách javaslatát. Forgách egyébként 17o5 tavaszán és nyarán tagadhatatlan katonai sikereket ért el, a császári csapatokat visszaszorította Nagyszeben és Brassó körzetébe, 17o5. június 15-én Medgyest is elfoglalta. A Consilium ellenőrzése és hatásköre alatt álló terület megnőtt, s ezzel párhuzamosan - a Forgáchcsal való ellentét mellett is - szervezeti és hatékonysági vonatkozásban egyaránt ezek a hónapok jelentik a hivatal tevékenységének csúcspontját. +Trócsányi Zsolt: Erdély kormányzata II. Rákóczi Ferenc korában. LK 25 /1955/ 16o. lo