Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

radi békét megelőző hosszas tárgyalásokban is. A béke megkötése után Zápolyai mellett tartózkodott, előbb Erdélyben, majd 1539 elején Budán, hol irodalommal, tudománnyal foglalkozik: olaszból latinra fordította Giovio, nocerai pUspök, a sokat iró zsurnaliszta-történetíró Commentarli delle cose de Turchi (első kiad. Velence, 1531. ) c. müvét. (Fueter, 52.) 1541-ben aztán követte Izabellát Erdélybe, s bár ennek jóindulatát birta, fő vágyát, az erdélyi püspöki méltóságot mégsem tudta elérni, s mikor 1544-ben Fráter Györggyel is meghasonlik, egy időre távozik Erdélyből. Az 1545-46. éveket Itáliában és Franciaországban tölti, s csak 1547 elején tér vissza Erdélybe. Izabellától ujabb diplomáciai megbízásokat kap Krakkóba, hol hosszasan tartózkodik, miközben történeti munkáján dolgozott, de közben lelátogatott Rómába, Velencébe. 1549. januárjában ismét Erdélyben van, azonban most sem tud együttdolgozni Fráter Györggyel, és bár Izabella oizalmát még nem vesztette el, mégis elhatározza, hogy elhagyja Erdélyt. Átlépett tehát I. Ferdinándhoz, kihez Nádasdy Tamás egyengette útját, kivel már régebben összeköttetésben állott. Ő maga azt vallja pártváltoztatása okául, hogy Isten állitotta őt át azok oldaláról, kik a hazát romlásba döntik, azok közé a magyarok közé, kik a haza javát akarják és nem üldözik a kereszténységet, s hogy ez az elhatározás már évek óta érlelődött benne (u. o. mint öccse, Mihály). 3) 1549. nov. 8-án ért Bécsbe, kalandos utazás után, mely alatt szolgái egy alkalommal majdnem megölték. Ezzel döntő fordulat állt be Verancsics életében: I. Ferdinánd, majd Miksa királyok (és császárok) udvarában megtalálta az érvényesülés lehetőségét, a karriert melyre vágyott. Egyelőre azonban csak tudós munkával: archaeologiai és történeti búvárkodással foglalkozik: pártfogója, Nádasdy Tamás sárvári várában, a régi Sabaria helyének, és toursi Szent Márton szülőhelyének felkutatásával tölti idejét. De egyben Bonfini müvének, s Brodarics Epistolájának együttes kiadásához is gyűjtögeti az anyagot, szerzi meg Bonfini lappangó kéziratait

4). 15531 ban megszakad ez a békés, tudós munka. A Bonfini-Brodarics kiadás nem jön létre, ehelyett megkezdődik Verancsics sok fáradságos követjárása, államkormányzásának korszaka I. Ferdinánd szolgálatában. Először Törökországba küldi őt királya, a béke megkötésére, hova Verancsics Zay Ferenc társaságában utazott - ekkor lett királyi tanácsossá és pécsi püspökké is. De tudós vére Kisázsiában sem tagadja meg magát: minthogy a tárgyalások elhúzódnak, s Verancsicsnak a szultán után egész Amasiáig kell utaznia, közben áthaladva Ankarán (Angorán=Ancyrán) könyvtári kutatásokat folytat, miközben régi török feljegyzéseket fedezett fel a később róla elnevezett codexben. Alighogy hazatért - dolgavégezetlenlll, mert a békét csak a helyébe Törökországba küldött Augier Busbeque-nek sikerült I. Ferdinánd nevében, és csak 1561-ben megkötnie - mondom, alighogy hazatért, 1557 végén, I. Ferdinánd kinevezte egri püspökké. 1558-1559-ben aztán Németországban járt: I. Ferdinándot immár császárt kísérte el az augsburgi birodalmi gyűlésre, hol megismerkedett német fejedelmekkel. 1561. okt. 21-én a bécsi franciskánus templomban (nem a maiban!) püspökké szentelik, de misét először csak érsek korában mondott, szintén Bécsben, a jezsuiták templomában, (még szintén nem a maiban!). 1563-ban résztvett az országgyülésen, mely Miksát királlyá koronázta. Minthogy püspöki székhelyén az örökös török veszedelem, de meg az állandó szabadrablás miatt is keveset tartózkodhatott, I. Ferdinánd a turóci prépostságot jelölte ki számára székhelyül, Eger élére pedig világi, katonai parancsnokot rendelt. E mozgalmas közéleti pálya nagyon megnehezítette Verancsicsnak a tudományos, történetírói munkálkodást. Még háborúba is el kellett mennie: részt vett az 1566. évi emlékezetes, de eredménytelen győri táborozásban Miksa király mellett, mialatt Szigetvár és Gyula elveszett. A következő évben Miksa megint Verancsicsot küldi Konstantinápolyba a béke megkötésére, hol ezúttal nem egészen egy évi tárgya36