Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

szeretően, nem palástolva vagy szépítve a magyar oldalon elkövetett hibákat sem.de azért diplomatikus tapintattal, s klttlnően megértve mások gondolkodását (1. a déli tábor kiabálását egyenest az ő személye ellen!), Írja meg rövid történetét, egyszóval: realisztikus történetíró, hogy ne mondjam pozitivista, joggal veti szemére Cuspinianusnak, az "egregius hlstoriarum scriptor"-nak, hogy "impudenter" mer kiadni Írást egy dologról, melyet nem ismer, értsd: nem ismer olyan jól, mint mások. Ez Brodarics egyetlen szenvedélyes kifakadása egész descriptiójában. Azonban, hogy Lajosnak a csatából eltűnésénél oly rendkivUl tartózkodó, a7 nemcsak azért van, mert csak azt akarja Írni, amit egészen bizonyosan tud, hanem azért is, mert a Descriptio Írásakor - 1526-1527 telén - kényes helyzetében - melyet fentebb életrajzát vázolva már láttunk - senkit sem akart megsérteni: II. Lajos Zsigmond lengyel király testvérbátyjának volt fia, I, Ferdinánd királynak pedig sógora, róla rosszat még akkor sem mondhatott, ha nem is lett volna iránta, vagy még sokkal inkább az özvegy királyné, Mária iránt lekötelezve. Zápolyai szerepét igyekszik a legkedvezőbb szinben feltüntetni, a végzetes Ütközetből való elmaradását a II. Lajos által küldött ellentmondó parancsoknak tulajdonítva, Brodaricstől távol állott mindenféle vádaskodás, szelídebb, finomabb lélek, meggondoltabb diplomata volt, s tudja, mikor kell hallgamia. Nem mondja el, miért ttlnt fel többek előtt gyanúsnak "sok minden oknál fogva" az a II. Lajos udvarában felmerült terv, mely szerint Zápolyai Havasalföldön indítson akciót a török hátbatámadására, mert ez - mentegetőzik - hosszadalmas lenne, (fűit id consilium primo suspectum ob nonnullas causa, quas longum esset commemorare.) Mégis, minthogy a tervet Szálkái primás helyeselte, elfogadták, a parancs Zápolyaihoz elment, s ez volt a főoka annak, hogy ez a mohácsi csatából elmaradt. A felelősség tehát inkább a Mohácsnál elesett Szálkáié, Brodarics ellenfeléé, mint Zápolyaié. De Brodarics ezt nem mondja ki nyiltan. Az is befolyásolhatta Írónkat, hogy éppen müve Írásakor orientálódik át I. Ferdinándtól Zápolyaihoz. Világos: nem akarja egyik pártot sem megsérteni, nem akar vitát provokálni, nem akarja a szenvedélyeket még jobban felkavarni. Nemes vonása Brodaricsnak, hogy nem tolja sem magát, sem azokat előtérbe, kik mint ő, óvatosságra intettek. De már inkább óvatosság, hogy nem tud vádaskodni még I. Ferenc ellen sem, amiért ez megfeledkezett fogságban tett Ígéretéről, s nem küldött segítséget: egyszerűen regisztrálja, hogy Lajos emlékeztette Ferencet Ígéretére. (Ez igéretét, láttuk Brodarics életrajzában, Ferenc ővele küldte meg Lajosnak. ) I. Zsigmondot meg egyenest mentegeti Írónk: ettől nem is kért Lajos és udvara segítséget, mert tudtáK, hogy ez éppen most kötött békét a törökkel, hogy legalább saját országát megmentse, s tudták azt is, hogy e "princep8 lntegerrimus et fidel observantissimus" nem küldött volna szövetséges fejedelem ellen hadakat. De az természetes, hogy nem akart sérteni oly hatalmas fejedelmet, mint I. Ferenc, s egy másikat, kitől annyit remélt, és ki iránta oly jóindulatú volt, mint I. Zsigmond. Ezért kovácsol erényt ennek egyébként helyes (bár ujk'orian macchlavelllsztlkus) önzéséből, m

ig amarról nem mondott Ítéletet. Ez óvatos mértéktartása azonban nem fokozódik a tények elferditéséig: ami fontos, lényeges, azt mindig hiven regisztrálja. Véleménymondástól azonban mindig tartózkodik. És igaza van humanista barátjának: Logaunak, Brodarics "sincerus" is meg "bonus" is! Brodarics keresi az események okait, a dolgok összefüggését, azokat azonban nem pusztán az egyes emberek tetteiben látja meg, hanem az ember képességein és tettel hatáskörén túlnövő momentumokban: a történet legfőbb formálóját ő is Istenben látja meg, mint Nádasdyhoz irt, sokszor idéztem levelében vallja:

2

9) Isten ugy akarta, hogy hazánk a töröknek legyen alávetve, és az ember sorsa nem embertől függ, hanem a mindenség teremtőjétől. 30) itt azonban bizonyos kettősség van Brodarics felfogásában; észlelni fogjuk ugyanezt a kettősséget Verancsicsnál is. 18