Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
Mint történetíróból azonban már a humanista szól belőle: itt már nem érzi Istent a történet: az ember sorsa irányitójának. A Descriptio-ban, melyet egyetlen történeti mllve a fátum , a végze t rendelkezésének mondja a mohácsi katasztrófát s következményeit a filozofálgató-moralizáló, irodalmi meggondolásokból fakadt tudós, s mint láttuk a magyar történetírásban már hagyományosnak mondható s végelemzésében a középkori - antik Írókon is képzett - gondolkodásban gyökerező világszemlélettel, de az antik műveltségen alapuló humanizmustól sem idegen elképzelésekkel. Tomori Pál serege és Perényi Péter katonáinak " fatali s pene quidem ardor"-a, "végzetszerű harcikedve" sodorja bele a királyi sereget is elhirtelenkedett csatakezdésbe, II. Lajos katasztrófáját pedig Brodarics "infelici cuidam nostro fato" tulajdonítja, hiszen bűneinkért még rosszabbat is megérdemelnénk: "nostris flagitiis his etiam graviora merentibus". A "fátum" Brodaricsnál is az az emberfeletti hatalom, ami nincs az ember kezében, s melynek jóakaratát nem lehet imával, jócselekedettel megnyerni: szintúgy a "fortuna" is. ^ 1) Máshol a fortuna inkább jó szerencse, kedvező alkalom, melyet Isten irányit: "victoriam esse in manibus, modo fortuna, quam Deus eis obtulisset, uti velint", mondja a déli tábor. (Tomori és Perényi serege. )32) Isten, fátum, fortuna viszonyát Brodarics éppúgy nem gondolta végig, s nem foglalta harmonikus rendszerbe, mint Thurőczy sem. Ezek közkeletű fogalmak, melyeket az iró itt-ott alkalmaz. Mégis a fátum közel jár Brodaricsnál Istennel szemben a "rossz" princípiumához: s az embert a rossz nemcsak bűneiért sújtja Isten rendeléséből, hanem a fátuméból is, anélkül hogy okot adott volna rá. Tehát nem az ember az egyetlen történetformáló faktor. Ezzel Brodarics állást foglalt a mohácsi csatavesztésért való felelősség kérdésében. Hiszen pl. Lajos királyban - Brodarics szerint - minden képesség megvolt ahhoz, hogy a legjobb király legyen - si fata tulissent. De közelebbről is tisztázni kellett a döntő balfogás miatti felelősséget is: miért indultak vakmerően és előrenemlátóan a támadásra a magyarok? Brodarics válasza: Mert a seregben érthetetlenül - végzetszerűe n - lobogott a harcikedv, csaknem mindenki bízott a győzelemben, s Tomorinak olyan értesülései voltak a törők seregről, melyek mindezt igazolták. S itt - hallgatólag - Brodarics már egyenest saját személyét is kénytelen védeni, hiszen ő, a kancellár a király legfőbb tanácsosainak egyike. Tehát megint a fatális harcikedvé a felelősség s a megokolatlan győzelmi reményeké, vagyis a tömeghangulaté, mely terrorisztikusan kény szerit! rá akaratát a meggondolt főkre. De ez is megosztatik Tomori helytelen értesüléseivel. Vagyis, az egyes emberek is, a tömeg is nagyfontosságú történetalakitó erők: ezért jellemzi Brodarics szereplőit, hogy indítékaikat mint az eseményeket formáló tényezőket egyéniségükben, gondolkodásukban megtalálja. Jellemzései közt első helyen áll Lajosé, ki igen kedvező színekben tűnik fel Brodarics tollán. Lehet, hogy erre a tragikus sorsú ifjú iránti kegyelete indította, hiszen Brodarics ki jelen volt ennek - kétéves korában végbement - koronázásán, az ütközetben a 21 éves király közvetlen közelében, tőle az ötödik helyen jobbról, vele együtt indult a végzetes rohamra, s ugyanazon a terepen menekülhettek is, honnan maga épségben tért haza, a királynak azonban csak a holttestét emelték ki. Már emiitettem, hogy Írónkat Mária királynéra, I. Ferdinándra és I. Zsigmond lengyel királyra, Lajos legközelebbi rokonaira való tekintetek is befolyásolhatták. De lényegében mégis élethtlnek kell elfogadnunk Lajos-portréját. Eszerint Lajos igen szelíd lelkületű, csöppet sem nyers, mindenre, ami helyes és tisztességes csodálatosan hajlítható, de magától is hajlamos, igazmondó és állhatatos volt, a fegyverforgatást, lovaglást és vadászatot, általán a katonai gyakorlatokat igen kedvelte, s a rábízott titkokat hiven megőrizte. Jelleme, termete és a vitézség benne csodás volt. Nagy lett volna királyaink közt, ha a végzet akarja. (Ingenlo specie virtuteque numinis instar. Spes patriae regumque decus, si fata tulissent.) Lehet, 19
