Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
vagy az emberek nagyra vágyásából vagy vakmerőségéből végrehajtott tettek (események), azok előzményei (initia), okai, lefolyása, az uralom változásai, s az egyes emberek, szörnytl büntetései vagy nagy és dicséretes erényei. Ezeket a történetírás mintegy tükörképp mutatja meg. 9) A történetírás csak a hasznos, a valódi, közérdekű (publica) dolgokkal foglalkozik, és a politikával és kormányzással. 'A történetírás legyen igazság- (valóság) szerető, időrend tekintetében helyes, Ítéleteiben pártatlan, s ne akarjon senkinek igazságtalanul kedvezni. Legyen Igaz, jól elrendezett, rövid, s ezáltal áttekinthető, nem érzelmes (affecta) vagy bőbeszédű (multiplex). il) Ez a munkálkodás nagy képességeket követel, s ezért a történetirőt is nagyra kell becsülni. A történetíró előadásában - narratio - válassza ki a megfelelő kifejezéseket, ne feledkezzék meg a stilus választékosságáról sem, hiszen a történetírás - mondja Révayhoz intézett ajánlásában ugyancsak Bonfinihoz - nem lehet pusztán a "nuda simplex Veritas" előadása, miként a magyar annalesekben. De meséket ne fűzzön be az iró történetébe, s csak a legszükségesebb kitéréseket alkalmazza, és lehetőleg tartózkodjék a véleménymondástól. Igy fogja a történetiró elérni, hogy az olvasó a históriát az élet tanító mesterének és az igazság fényének tekintse. 1 2> A történetírás műfajai Zsámboky szerint: általános történet (világtörténet), egyes részek története (nem mondja meg, hogy területeké vagy koroké), meghatározott szempontból való feldolgozások (propter unum scopum), életrajzok, az olyan történetírás, mely az időrendre fekteti a fősúlyt, (nonnulli temporum rationem singularibus conservare voluere), és történeti müvek magyarázatai (exegeses, ő görög betűkkel irja ki!). (Ajánlás Bonfini kiadásában Miksához, p. 6. ) A történetírás tulajdonképpen filozófia, fejtegeti Zsámboky Miksa király előtt Ransanohoz irt ajánlásában, mert hiszen nincs bölcsebb dolog az időnél (sapientius... tempore nihil invenitur), mely előtt nincs titok, s mely mindent napvilágra hoz, megőrzi a régen történtek emlékét és feltárja azt az utókor előtt. Ehhez csatlakozik az igazság (valóság, Veritas), ami pedig a legfőbb bölcsesség! (quae simplex et omnium rerum est princeps sapientia). Ennek a bölcsességnek tolmácsa és a tanuja a történet, és olykor egyetlen példa a történetből jobban hozzásegíti a fejedelmet - itt Zsámboky ismét fejedelem: Miksa király előtt szónokol - a dicsőséghez és győzelemhez, mint a filozofálgatás végnélkuli szőrszálhasogatásai. De azért nem tagadja a bölcselkedés 1 3) hasznos voltát sem. Más a történetírás és más a drámaírás, mondja Zsámboky, és kifejti azt is, hogy mily előadási eszközök valók az egyikbe, milyenek a másikba. Nem térek ki ezekre a fejtegetésekre, melyek bizonyára érdekelhetik az irodalomtörténetet is. Általában: Zsámboky ez elméleti fejtegetései történetírásról nem annyira a források felkutatásának, minémüségének, fajtáinak, valamint a kritikának kérdéseivel foglalkoznak, hanem az előadással, a történetírás gyakorlati, hasznossági, tanitó, propagandisztikus céljaival, s csak egészen általánosságban hangsúlyozzák a valóságra törekvést és pártatlanságot. De arra Zsámboky nem ad utmutatást, hogy hogyan kellene ezt a valóságot felkutatni. Különben e fejtegetéseket a korabeli nagyszámú német és egyéb külföldi történeti módszertan-félék - leghíresebbjük és legfejlettebbjük Jean Bodin Methodus ad facilem historlarum cognitionem-je (Paris, 1566.) - lecsapódásának kell tekintenünk. Magyarországon azonban ritkaság lévén az Ilyen elméleti fejtegetés, azzal részletesen kellett foglalkoznom. (Bernheim, Lehrbuch, 1908. 220.) A magyar történetírásnak Zsámboky egész határozott propagandisztikus célkitűzést adott: egyfelől felkelteni a külföld figyelmét Magyarország iránt, másfelől befelé, az ország közvéleménye felé lelkesíteni az itt harcoló vitézeket a török elleni 97
