Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
hozzáfűzte Bakschay Ábrahám rövid király-krónikáját is mintegy az egész publikáció zárókövéül, olyan időrendi mutatófélének a fő állami-, hadi eseményekről, hiszen Bonfini nagy humanista szóáradatához, melyben az események, adatok elmerülnek, szükséges segédeszköznek látszhatott egy ilyen "pozitivista" ösztövér adatközlés, Zsámboky tehát a maga és más irók munkáinak egész sorozatával igyekszik kiegészíteni Bonfini nagy müvét. Helyes, lelkiismeretes eljárás, de inkább forrásközlés, semmint a források egységes feldolgozása egy kompozícióban az iró szempontjai szerint. De Zsámboky inkább filológus és messzetekintő kiadója mások müveinek, mint önálló történetirő. Ransano Epitome-inek kiadásában is lényegében ugy járt el, mint Bonfini Decasai ediciójánál. Ransano Indexeinek számát XL-re egészítette ki, saját fogalmazásában fűzve hozzá Mátyás utolsó éveinek meg a két Jagellónak történetét és I. Ferdinándnak, valamint Zápolyainak kezdeteit. Ebben a kiadványában is közölte saját átdolgozását Eger vára megvédéséről 1552-ben, 0) s ez elé is tűzött érdekes ajánlást Miksa királyhoz. Zsámboky jobbára hadi eseményekről irt, hiszen minden önálló munkája egyegy várostrom történetét adja elő - mégis nagy figyelmet szentel a politikai helyzetek alakulásának, és várostrom leírásait a kül- és belpolitikai előzmények szélesen kidolgozott keretébe helyezi el. E várostrom leírások - Zsámbokynak mondhatni egyetlen önálló kortörténeti munkái - másfelől nem mások, mint egyes kiváló várparancsnokok: Dobó István, Mekchey István, Horváth Stancsics Márkus, Lossonczy István, Schwendi Lázár akcióinak előadása, le a névtelen katonákig, amihez még e derék vitézek beható jellemzése járul. Ami Zsámboky módszerét illeti: ő tudja ugyan, hogy le kellene hatolnia az első forrásokig: az események szem- és fültanúi szavahihető elbeszéléséig, mégis legszívesebben egyszerűen átveszi mások értesüléseit: másodkézből dolgozik. Nem riad vissza a szenzációs, leleplezésszerü híresztelésektől sem, nem tud ellentállni az "érdekesnek": feljegyzi, hogy Beatrix mérgezett fügét adott volna Mátyásnak, s beir munkájába pár adomaszerü epizódot, igy II. Ulászlóról, amit aztán átvett tőle Heltai is. Igen szívesen jellemzi szereplőit, melegen méltatja azok érdemeit, példaadásul is, de meg mert költői lelkülete is ilyes szubjektív megnyilatkozások felé hajlítja. Önálló dolgozataiban a valóság, a tények pontos közlésére törekszik ugyan, mert mi másért hivatkoznék állandóan azokra, kik már valamit "jobban" megírtak, s ezért őt felmentik egyes dolgok közlésétől, de udvari hivatalnoki helyzete és két fejedelme iránti szeretete határozottan a Habsburg érdekek hirdetőjévé teszik. I. Ferdinánd trónrajutása jogosságát Zápolyaival szemben még az időrend tekintetbe nem vételével is igyekszik hangsúlyozni. Igy dolgozik Zsámboky mint tö rténetiró a gyakorlatban. De adott ő elméleti fejtegetéseket is történetírásról, előbb Ransano, majd Bonfini kiadásának ajánlásaiban, melyek nem egészen fedik a gyakorlatban követett módszereit. 7) Történetet azért Írnak - elmélkedik Ransanohoz irt ajánlásában Miksa király előtt - mert az emberi természetet a bűn annyira meggyengítette, hogy emlékezőtehetségük sem nem elég tág, sem nem elég hű a dicséretes és bűnös cselekedetek emlékezetben tartásához. Es miért kell emlékezetben tartani e tetteket? Mert abból az utókor hasznot merit, különösen a fejedelmek és kormányzással foglalkozó, s arra hivatott férfiak. A magyar történetírásnak még külön jelentősége is van: meg kell ismertetnie a külfölddel, a nyugati kereszténységgel a dicső magyar multat s a jelen vitéz küzdelmeit a török ellen, hogy ezeken a keresztény fejedelmek felbuzduljanak Magyarország és a magyar nép megsegítésére. 8) A történetírás tárgya: az Isten gondviseléséből történt, 96
