Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

Mindszenti Gábor Zápolyai belső embere volt, olyasféle szerepet töltött be körülötte, mint Szerémi, poharat nyújtott urának, mikor az betegágyán vizet kért és segített neki az öltözködésnél. Ennyi az, amit személyéről, életéről tudunk, mert ennyi az, amit magáról Zápolyai János haláláról irt müvecskéjében maga elárul. Érzelmes kedélyű, elég jó tollú Író, aki érdekes leírását adta Zápolyai utolsó hónapjainak és halálának. (1540. márciustól 1540. julius 21-ig. ) Történetirás-történeti szempontból csak annyiban jelentékeny mű, amennyiben az első magyar nyelven irt történeti munka, egy kisigényű kortörténeti kísérlet, voltaképp két esemény: a Majlát-Balassa-féle erdélyi elpártolást mozgalom és Zápolyai röviddel ezután bekövetkezett halálának elbeszélése, mely azonban érdekesen, bensőségesen világítja meg Zápolyai budai udvarának életét, gyenge egyéniségének végső elerélytelenedését, amit a jólelkű szerző jószívűségnek vélt, és Zápolyalval elmondatott valóban nemes szavakkal Illusztrált. Állandó jelzője uráról: jámbor, Istenfélő király. Semmi tekintetben nem éri el Szerémi kortörténetét, s azt csak érzelmei finomságával, gondolkodása nemességével múlja felül. Eredeti kézirata nem maradt fenn, kissé gyanús körülmények közt a nem nagyon megbízható Benkő József 1789-ben másolta az állítólagos eredetiről, melynek cime lett volna: Mindszenti Gábor dlariuma öreg János király haláláról. Benkő másolata felületes, előfordulnak benne magyar szavak, melyek a XVI. századi magyar nyelvben még Ismeretiének: ezlránti (16. ), örömhang (7. és 8. ), keresztény (14. ), Horváth János, Reformáció, 115. ) Eckhardt S. azon a kéziraton, melyből Kemény J. gróf a könyvet kiadta, megtalálta Benkő Józsefnek bejegyzését. Eszerint Benkő gr. Teleky Lajostól kapta a kéziratot, melyet lemásolt s mely erdélyi országgyűlési cikkelyekhez volt fűzve. Eckhardt Benkő felületes másolásának tulajdonltja a szöveg sok neologlzmusát, amiben Igazat kell neki adnom. Kiadták

: Kemény József gróf és Nagyajtai Kovács István, Erdély-ország történeti tára. Kolozsvár, 1837. I., 7-19. (az Idézett lapszámok erre a kiadásra vonatkoznak), és Magyar Könyvtár 168. sz. Bp. 1900. Ballò Istvántól. Irodalo

m: Eckhardt Sándor, Egyet. Phil. Közlöny. 1943. 74-75. Pintér, 1930. II. 150-151. és 154. L. legújabban: Horváth J., A reformáció jegyében. Bp., 1953. pp. 115-118. 92